A Showtime kábeles csatornának fel kell kötnie a gatyát (illetve jelen esetben stílszerűbben szoknyát), hiszen szükségük van jófajta női főhősökre, főleg, hogy Nancy „Ül a fűben/Spangli” Botwin egyre inkább lesz olyannyira idegesítő, hogy a sorozattal együtt Mary Louise Parkert is kaszálni kéne, plusz Elizabeth Perkins is távozik mellőle.

Szerencsére az a bizonyos szoknya felkötődött, hiszen kaptunk két nagyon jó, természetesen jó alaposan elcseszett női főhőst, akik már második évadjukban járnak, ráadásul megkapták a harmadik évados berendelést is. Kezdjük előszőr Jackie nővérrel (a másik, ha valaki nem annyira járatos a sorozatok világában, a Tara alteregói) a klikk után, minimális spoilerekkel!

Azt hiszem biztosan állíthatom, hogy minden Maffiózók rajongó arcára mosolyt csalt, hogy Edie Falco újra tévézik egy jót. Azt is biztosan állíthatom, hogy jópár elvakult Doktor House rajongó idegileg összeroppant, mert "hát ez a Jackie nővér kórházban dolgozik, drogozik (gyógyszerezik) is, mekkora nyúlás már ez már?" Nem az, tessék belenézni, és minden világos lesz, komolyan.

Jackie még elcseszettebb, mint valaha és kollektíve hülyül mellé (jó értelemben) az egész szereplőgárda. Nem akarok nagy megfejtő szerepében tetszelegni, hiszen csak egy mezei sorozatbuzi vagyok, de nálam az a jó színész, akinek elhiszem a szerepeit. Vannak olyanok, akiket végigkísér(t) egy bizonyos karakterük az egész pályafutásuk során, Edie Falco nem ilyen. Elhiszem neki, hogy már nem maffiafőnök-feleség, hanem nővér és kivan, mert fáj a háta, meg szenved, mert félrekúr és elhiszem neki, hogy ez valahol tényleg szarul is esik neki, mert ez a Jackie nővér szépsége: míg a magánélete valahol a nulla és a klotyón való lehúzás között ingadozik, addig igyekszik mindig a jót cselekedni, lehetőleg nem túl giccsesen.

Bár egy szereplő (Momo, az ápolófiú) minden magyarázat (illetve egy sor a szezonpremierben: leépítés volt a kórházban, nem volt rá pénz) nélkül eltűnt, ráadásul az arc még jópofa is volt, annyira jók a többiek, hogy igazán nem is hányzik. Zoey, a fiatal ápolócsaj egyre inkább igyekszik Jackie nyomdokaiba lépni, azaz hasonlóan erélyes, nagyszájú és öntudatos lenni, ez persze mindig hoz magával egy jó nagy adag komikumot. Cooper doktor elmeroggyantabb, mint valaha és egyfolytábban a twitteren lóg, persze a csöcsfogós tourette szindrómája még a régi. Eddie (szintén remek alakítás Paul Schulze révén) igyekszik balanszírozni a féltékenység, az állása elvesztése és az őrület között. O’Hara doktorból is kapunk egy kicsit többet, mint az első évad során, ami jó, mert óriási arc a csaj. A legnagyobb meglepetés azonban, hogy a kórházi igazgatóból egy vaskalapos se színe, se szaga karakterből kihoztak egy vaskalapos, de ugyanakkor viccesebb és talpraesettebb karaktert, és ez is csak jót tett a sorozatnak.

A történéseket inkább nem elemzem, mert egyrészt minden megy a korábbi, félnótás kerékvágásban, azaz betekinthetünk egy kórház hétköznapjaiba nem hétköznapi szereplők szemén keresztől, másrészt pedig nem lövöm le, hogy az átívelő szál hol tart, ugyanis azt inkább mindenki nézze meg magának!