Nem hiszem el, hogy a hatodik évadát taposó sorozat szereplői nem kapnak rohamot a forgatókönyvek láttán, különös tekintettel a képességeik alapján sokkal többre hivatott Marcia Cross (Bree) - Felicity Huffman (Lynette) párosra, akikre annál jóval többet is rá lehetne bízni, mint a gyerekszülés vagy a főzőcskézés. A másik két színésznő pont annyit tud, amennyit a szerep megkíván, az ő esetükben valahol még érthető is a közöny, meg nem szakadnak a 250 000 dolláros fizetésért, de ha akarnának sem tudnának jobbak lenni. Spoilerek az ugrás után.

Az évad nagy rejtélye egy nevetséges ököterrorista háziasszony körül forgott, amit csak Drea de Matteo mentett meg (a férjét alakító Jeffrey Nordlingot láthatóan nem kötötte le a meló), és annyira átlátszó volt, mint a Torchwoodos John Barrowman alakítása a Nagyon Gonosz Ember szerepében, őszintén, kit érdekelnek ezek a zöld seggfejek? És az a bomba a végén? Emelje fel a kezét, aki nem tudta, hogy nem fog felrobbanni a ház! 

A nőket gyilkolászó sorozatgyilkos személyét gondolom pénzfeldobással választották ki, és pont így járhattak el az utolsó részben hatásvadász módon felvezetett új rejtéllyel is, na, akkor mi legyen itt még, mondjuk elcserélt gyerek a kórházban? Fasza, mondhatom. Az a nagy baj ezzel a sorozattal, hogy egy ideje már nem tudja az embert érdekelni, hogy Gaby és Susan hogyan vesznek össze halálosan a 10. majd békülnek ki a 41. percben, és leszarja, hogy Mike egy lúzer vízvezeték szerelő.

Az évad legjobb pillanatai az orosz kurvát hazacipelő Preston szálához fűződtek, ott valami visszajött az első két évadban megszokott színvonalból, de az írók és Marc Cherry készítő már annyira rutinból készítik a sorozatot, hogy az valami hihetetlen. Tökéletesen meg tudom érteni a Lila akác közből menekülő Dana Delany-t és Kyle MacLachlant. Értékelés: kettő az ötből.