A nálunk Szombat esti láz címen futó Dancing with the Stars az idei évadban mutatta meg igazán, miért is szorongathatja meg joggal a kifulladó American Idolt nézettségben, no meg azt is, hogyan kell ezt a műsort igazán jól (nem RTL-módra) megcsinálni, úgy, hogy én, aki totál be van oltva az ilyen táncos léhaságok ellen, simán megnézze az összes epizódját. Spoileresen az ugrás után.

In reality, casting is king, mondja az ősi albán tévés közmondás, azaz a valóságshow-k sikere a szereplőkön múlik. Ha nem elég karizmatikus, érdekes, csöcsös és helyes a szereplő abban a műsorban, amiben a táncon kívül semmit nem mutathat meg magából, akkor ott ette meg a fene az egészet, lásd még Somló Tamás szerepeltetése egy ilyen revüműsorban.

A DWTS idei, tizedik kiadása casting-rendezője simán megérdemel egy Emmy-t már csak a későbbi nyertes Nicole Scherzinger vagy a másodikként befutó olimpiai bajnok Evan Lysacek elcsábításáért, de ugyanúgy kijár a dicséret Pam Anderson reaktiválásáért, vagy a profi táncosok kiváló válogatásáért. A műsor profi, profi zenészekkel, idegesítően modoros zsűrivel és kiváló koreográfiával, és most ne tessék nekem azzal jönni, hogy Nicole profi táncos, mert nem az, hanem egy lánybanda vagy mi a szösz énekesnője, és ha a karrierje érdekében megtanult táncolni, akkor ezért csak dicséret illeti. Értékelés: négy az ötből (műfaján belül).