Véget ért az egyik legjobb reality eddigi egyik legjobb évada, a nyertes személye ezúttal kissé megosztó, mert lehet rajta vitatkozni, hogy megérdemelte-e vagy sem, de mint tudjuk ugye, a győztesnek mindig igaza van. Ahhoz képest, hogy mennyire nem vártam semmit ettől az évadtól (az all-star kiadásokat nem kedvelem különösebben), igen kellemesen csalódtam a Hősök vs. gazemberek koncepcióra épített évadban, ahol persze a Hősök között is akadt gyökér, és volt tisztességesen viselkedő gazember is - ahogy azt egy ilyen műsortól el lehet várni. A kép után spoilerek.

Szóval Sandra győzelmének jogosságát lehet vitatni, de nem érdemes - a nő két évadot húzott le ebben az iszonyú kemény játékban, és mindkettőt meg is nyerte, így neki aztán nincs miért magyarázkodnia. Sandra nem volt hülye, és amint észrevette, hogy Russell a vezérhím, akit azonban mindenki gyűlöl, felvállalta az anti-Russell szerepet, és ezt következetesen végig is vitte. Fizikálisan nagyon gyenge versenyző, de nagyon-nagyon sok esze van ehhez a játékhoz. Annál inkább kellene magyarázkodnia Russellnek, aki nem tudta megérteni, miért nem lehet azzal a taktikával nyerni, amit ő folytatott.

Hát azért nem, faszfejkém, mert ha még el is tekintünk az agresszív manipulációtól, meg attól, hogy ha nincsen hidden idol a játékban, akkor a merge-t nem éred meg, arról nem lehet megfeledkezni EGY PERCRE SEM, hogy az egy miskát azok ítélik oda, akiket kiszavaztál. És kurvára nem mindegy, hogy a kiszavazás mellé még homokot is rúgsz az arcukba, vagy úgy teszel, mintha ezt te rohadtul sajnálnád. Richard Hatch annak idején pontosan azon a vékony vonalon egyensúlyozott, ami garantálta a győzelmét, és azzal a taktikával azóta sem tudott nyerni senki, tehát nem egyszerű úgy hátba döfni a társaidat, hogy azok még örüljenek is neki.

Parvati, aki a reunionra nagyon összeszedte magát (tudta is, hogy mutatja a kamera, és végig pózolt), megérdemelte volna a fődíjat, mert fizikálisan elpusztíthatatlan versenyző volt, és jól is manipulálta a többieket - sajnos Russell mellől rosszkor szállt ki (nem olvasott elég szemelvényt a magyar történelemből), ha két kiszavazással hamarabb teszi meg, akkor megnyeri az egymilliót. 

Az évadzáróban került sor minden idők legdrámaibb challenge-befejezésére: Russell egy tizedmásodperccel előzte meg csak ellenfeleit, és ezt szó szerint tessék venni. Maga az évad jól felépített, kiválóan vágott szezon volt, ami meg is fogja kapni az Emmy-t szerintem, ha más nem, azért, mer a TAR már túlnyerte magát. Egy dologban viszont nagyon is igaza volt Colbynak, aki a reunion alatt illette kritikával a műsort.

Szerinte az utóbbi időben valahogy kiveszett belőle a kalandjelleg, már nem bóklásznak a versenyzők a dzsungelben, nem látjuk, ahogy kaját keresnek és vízért mennek, eltolódott minden a social game irányába, ez pedig nekem nagy szívfájdalmam - jobb lenne olyan évadokat látni, mint mondjuk az afrikai első, vagy a thaiföldi, ahol egy csónakkal kellett félórát keményen evezni a vízlelőhelyig.

És ha már reunion: a képek innen való, megmutattak mindenkit, csak Russell állandó pofázása miatt nem maradt elég idő arra, hogy például kiderüljön: James óriást szívott a térdsérülésével, ami maradandó károkat okozott a lábában, és ha minden igaz, élete végéig sántítani fog - ezt a CBS persze nem szereti reklámozni. Jövőre jön Nicaragua kétszer, az őszi és tavaszi menetet egymás után forgatják majd, mint az RTL a saját verzióját tette annak idején. Remélem a Stohl vezette magyar kiadásnél azért jobb lesz a 21. és 22. évad. 

(Ja, és ha valakinek megvan a két magyar Survivor-évad, dobjon már meg egy emaillel, kösz.)