Míg az idei sorozatszezon tele volt olyan kezdeményezésekkel, amiket sokan és nagyon vártak (sajnos ezek buktak is mind nézettségben, mind minőségben), addig számomra az abszolút esélytelenként induló Human Target sunyi módon belopta magát szívembe, pedig igazából meg sem akartam nézni, úgyis van annyi minden más alapon. Valamiért megnéztem végül és summáztam, hogy a Human Target bizony jó lett.

A nézettsége mondjuk kevésbé lett az és ennek eredménye még nem köztudott, de egy esetleges kaszának nem örülnék. Űrkitöltő a 12 részes első évad, főleg annak fényében, hogy Jack Bauer utolsó alkalommal teljesít 24 órás műszakot és tegyük kezünket a szívünkre: jó érzés látni, amikor egy tökös arc egymaga legyalulja a fél világot.

A HT formula nagyon egyszerű: a DC Comics által a ’70-es évek elején megszült képregényfigura, Christopher Chance, azaz maga Az Emberi Célpont története. Van egy Főhős, sármos, jellegzetesen kockafejű (Mark Valley, aki nem mellesleg a Rejtélyben is látható Anna Torv exférje), szuperképességek nélküli szuperhős, akinek múltja sötét, de szívébe beköltözött A Jó. Van aztán egy ex-rendőr Rettenet Nagy Darab Feka Haver (a korábban House dokival genyózó Chi McBride), illetve a Pszichopata Tekintetű Mindent Elintéző Haver (Jackie Earle Haley a Watchmenből). Rettenet Nagy Feka és Főhős egy biztonsági céget üzemeltetnek, besegít Pszichopata Tekintet, aki mellesleg szintén sötét múlttal rendelkezik és tényleg a víz lever mindenkit, ha megjelenik. Megoldanak mindent, amikor a szerencsétlen ügyfél már nem tud kihez fordulni. A Főhős beépül bárhova és kiugrasztja a nyulat a bokorból, majd le is szanálja. 

Elismerem én, hogy ez dióhéjban szarul hangzik, viszont menjünk vissza egy-két évtizedet: ugye milyen jó volt egy Magnum, egy Akciócsoport, vagy egy Szupercsapat? És itt a Human Target ereje is: megváltja a világot filmen, de otthon a fotelban nem akarja. Nem veszi komolyan magát. Annyira nem konspirál, mint X másik nagyon misztikusnak induló sorozat, ahol tökhülyék az írók, félresikerültek a karakterek és a végén káosz az egész sztori. Annyit vállal, amennyi vállalható: heti 40 perc szórakozást. Jó karaktereket, jó színészeket, jó beszólásokat, jó csajokat (BSG-ből felvonultak a bombázók vendégszerepekben), izgalmat, 10 ezer méter magasságban kiengedett repülőgép-keréken meg vonat szellőzőrendszerében kungfut, rottweiler kutyát, motorosüldözést, titkos beépülést, robbantást. Persze sokan csípőből tüzelnek, hogy najó persze, majd beveszem, hogy egy 1x1 méteres lukban verik össze egymást fekvő helyzetben, de mégiscsak képregény-átiratról van szó, ilyen alapon ne másszon falra Pókember és ne repüljön Superman.

B-movie utánérzése van az egésznek, de legyünk csak nyugodtan elfogultak, láttunk már ettől bőven rosszabb agyonajnározott szuperprodukciót. Gondolkozni tehát nem kell sokat miközben nézi az ember és ahogy említettem, ez adja a sorozat sava-borsát. 2010-et írunk, mindenki előtte már a puskaporát, újat kevesen tudnak mondani. Viszont a régi szép emlékeket szintén kevesen tudják ennyire jól visszadni. Tökösen, nyakon öntve a 21. Századdal és jó adag humorral. (A sorozat hamarosan az RTL Klub műsorán is látható.)