Újabb vendégblogger, JZ mutatkozik be nálunk, tessék kedvesen fogadni, mert akár rendszeresen is publikálhat majd a jövőben. 

Bevallom izgatottan vártam a The Marriage Ref premierjét, mondjuk ki nem várta volna, akinek van egy csöppnyi humorérzéke, valamint hite és bizalma az iránt, hogy a Seinfeld c. sitcom-klasszikus annyira volt telitalálat, hogy a stáb kezdhet bármihez a jövőben (leszámítva mondjuk Michael Richards röpke niggerezését), az tuti telitalálat lesz. Félig üres, főleg a hetedik évad a Seinfeld reunion vonallal ütött, Christine kalandjai - lehet ezzel egyedül vagyok, de akkor is, Julia-Louis Dreyfus for president! - ütött, The Marriage Ref ütött! Ez utóbbi sajnos csak az első pár részig ütött, és ez is inkább a kezdeti lendületnek és lelkesedésnek köszönhető. Az ötödik résznél el is jutottam odáig, hogy visszaütnék. 6 perc, köszönöm, ezt inkább nem. Seinfeldnek elment az esze?

A The Marriage Ref papíron akár lehetett volna jó is, de így, ebben a formában kénytelen bemasírozni a FlashForward meg a V mellé a 2009/2010-es sorozatszezon milyen jó alapötletet kúrtunk el nagyon top hármába, valamint a töketlen NBC újabb ballépései közé.

Adott Seinfeld és Seinfeldné, akik összevesznek, adott egy családi barát aki kellemetlenül érzi magát, megindulna haza, de Seinfeldék nem hagyják, döntsön csak a barát a vita végeredményéről. Bumm, sorozatterv születik belőle, csináljunk vicces talk-showt! Szereplőnek ott van pár házaspár, egy bíró, három celeb akik a bíró asszisztensei, segítenek a döntésben, miközben vicceseket mondanak.

Ha valakiben bíztam, hogy ebből tud valami jót kihozni, az Jerry barátunk lett volna, de sajnos csúnyán elhasalt. Tiszteletre méltó mindenesetre hite a projektben, ugyanis tényleg a fentebb elmentett észelmenés lehet az oka, hogy nem látja be: ez borzalmasan kevés. Ráadásul pénze még mindig tengernyi, úgyhogy a piszkos anyagiakra sem lehet nagyon fogni kötődését a műsorhoz.

Egyfajta békítő-show, amit kapunk és meg kell vallanom hiába vonultak fel nagyágyúk (róluk mindjárt), sokkal jobban szórakoztam amikor szegény megboldogult Knézy Jenő és Mészöly Kálmán álltak szemben egymással Friderikusznál, miután előbbi darabokra szedte utóbbit az ominózus Izland elleni idegenbeli válogatott meccs közvetítése közben, mikor is idősb Mészöly kispadja mellett a mikrofonok azon klasszikus sorokat rögzítették, mint „Zsótikám (gy.k. Petry Zsolt) siessünk már a kurva isten bassza meg!” illetve „Órél, Órél (gy.k. Csertői Aurél) gyere ki a szélre bazmeg!”

Seinfeld rajongóként tehát nagyon vártam az első adást, ami még félig-meddig be is jött, mert valamennyire szellemes, mert 20 perces, mert agyatlan szórakozásnak tökéletesen megteszi, mert Alec Baldwin nagyon vicces, Kelly Ripa cuki, Jerry Seinfeld meg maga a megtestesült Megváltó. Aztán jön a második felvonás, Jerry megint beül, megint mond jókat, megint elfogadható, aztán megnéztük Larry Davidet sziporkázni Ricky Gervais-zel és Madonnával, majd kapunk egy adag Jason Alexandert, igaz utóbbi három rész immáron 40 percben, azaz dupla mennyiségben a bemutatkozáshoz képest. Nem lesz ez jó. Aztán hiába jön vissza a premierben látott Baldwin-Ripa-Seinfeld triumvirátus, a már említett 6 perc jutott nekem belőlük, és ez még nem is feltétlenül az ő hibájuk.

A tökéletes receptbe sajnos belerondít, hogy elképesztő blőd műbalhékat látunk (pl. a férj kitömi elpusztult francia bulldogját és szentélyt csinál neki a ház közepén; kényszeres szállodai tisztálkodószer-tolvaj férj évekre elegendő cuccal állít haza az üzleti útjairól; 70-es házaspár, akinek női fele menne LA-be, a szegény nyomorult férj meg be akar állni az amishok közé; féltékeny feleség, mert a férje heti háromszor tollaslabdázik és úgy érzi elveszíti őt annak sportolási szokásai miatt) azokat még inkább műbalhés-megjátszós köntösben, köszönhetően a szerencsétlen és nagyon rosszul színészkedő házaspároknak.

Még inkább belerondít, hogy ugyan Seinfeld valamiért jó pár éven keresztül megturnéztatta saját stand up körútjainak vendégeként a műsorvezetőt, azaz a házaspárokat bíráló Tom Papát, az arc annyira nem vicces, és emellett annyira Seinfeld-Light, hogy már fájó. És amikor kényszeredetten műröhög a legrosszabb poénokon is, akkor az ember elgondolkozik, hogy de jó lenne beugrani valahogy a monitoron keresztül az adásba és valamivel azonnal elhallgattatni, lehetőleg örökre. Mint ahogy ezt a műsort is el kellene, Seinfeld ide vagy oda.