A Dr. Csontot mi nem nézzük, megteszi ezt helyettünk egyk kedves olvasónk, ubulgéza, aki a 100. epizód láttán tollat ragadott, és az alábbi kritikát izzadta ki magából: 

Hát ez is megvolt. Múlt szerdán az ötödik szezon 16.-ik részével elérkeztünk a Bones századik epizódjához. Nem volt nagy felhajtás, vagy promóhegyek - én például nem voltam annyira 'besózva' mint amikor tavaly a Criminal Minds ért el a bűvös százasig, de azért kíváncsian ültem le a gép elé, hogy lássam, mivel készültek a sorozat készítői eme jeles alkalomra. Be kell vallanom, a jubileum emlékezetesre sikerült - szívtam a fogam rendesen a végén. Az ugrás után spoileresen folytatom.

Sokáig nem érdekelt a Bones. Tisztában voltam vele, hogy létezik egy ilyen nevű sorozat, de nem éreztem úgy, hogy hiányozna az akkori listámról egy FBI-os/csontszakértős procedural. Deschanelről semmit nem tudtam (nem is igen volt mit), Boreanaz pedig mint puklisfejű, nagyfogú vámpír élt az emlékezetemben. Mivel a Buffy-Angel univerzum sosem volt a szívem csücske (van ilyen), eleve hárítottam a Bones-t is - igen, Boreanaz miatt.

Már nem emlékszem pontosan melyik rész is volt az első, amit láttam, de, miután ledaráltam az első évadot, kis híján kasza lett a dologból. Booth-al nem volt gond, de Brennan tudálékosságától és főleg a monoton hangszínétől a falra tudtam volna mászni. A második szezonra, ami nekem kóstolóként szolgált, már kicsit jobban 'ki volt kupálódva' a Seeley-vel való közös munkának köszönhetően, ezért élvezhető volt a dolog. Aztán azon vettem magam észre, hogy megszerettem a szereplőket és magát a sorozatot is.

És itt ugrik a majom a vízbe, mert ugye a századik rész egy kész, és jobbára adott módon működő univerzumba nyúl bele, igen drasztikusan, megbolygatva a nehezen létrehozott és a nézők által hosszú évek alatt megszokott egyensúlyt. Sweets megírta a könyvét Booth és Brennan kusza/furcsa kapcsolatáról, melynek a konklúziója az, hogy ők bizony szerelmesek egymásba, csak nem merik beismerni - és, hogy ez a vonzalom az első közös ügyük alatt kialakult 'párdinamikából' ered. Erre ugye jön a válasz, hogy Sweets azt gondol, amit akar, de téved velük kapcsolatban - ja, és az a bizonyos első ügy valójában nem is az első közös ügyük volt.

Erre a szegény pszichológus megkéri őket, hogy ugyan meséljék már el azt a valóban első közös ügyet. Tudni akarja ugyanis, hogy a könyvbeli végkövetkeztetései megállnak-e a tényleges első közös ügy alatt történtek fényében. És közben picit remeg a szája széle. Én is ideges lennék, ha írnék 400 oldalt valamiről, és kiderülne, felesleges volt az egész.

A sztori szépen indult. Ez nem csak az ő első közös ügyük volt - az eredeti Jeffersonian-es csapat is itt áll össze először a szemünk előtt. A szerencsejátékfüggő Booth tudja, ki a gyilkos az éppen aktuális ügyében, de nincsen bizonyítéka. Cam, aki a boncolást végezte megemlíti Brennant, és hogy ő tudna segíteni. Booth vonakodik, aztán végül is belemegy, és hogy tesztelje, ér-e egyáltalán fabatkát is a törvényszéki antropológia, arra kéri, azonosítsa az áldozatot. És jönnek sorban a többiek is. Angela, a főiskolai campuson karikatúrákat rajzoló hippi most rekonstruálja az első arcot Brennan kérésre az áldozat azonosításához. Zack(!) és Brennan egy csapat, de a folyton-zabos Hodgins most először elemez szövetmaradványokat - Zack legnagyobb és őszinte sajnálatára - és így tovább.

Brennan kétszer is szájba vágja a gyanúsítottat, aki ráadásul szövetségi bíró, és Booth nem dolgozhat vele tovább. Ezt azután közli vele, miután bedobtak pár tequilát, mire Brennan megemlíti, hogy ha már nem dolgoznak együtt, akkor ugye akár dughatnának is - a jelenben Sweets az arcát a tenyerébe temetve zokog a fotelban, mire Booth-ék gyorsan megnyugtatják, hogy nem-nem, csak egy csók volt.

A századik rész jól és erősen kezdett, működött a retró-dolog, aztán valami félrement. Először a bíró felpofozásánál szisszentem fel, mert a nagyon korai Brennanből még ki is nézné az ember, de kicsit erőltetettnek tűnt. Egészen addig nem is tudtam hová tenni, azon túl, hogy ez volt az ürügy Brennanék kirúgásához, míg Booth is megkapja a magáét. Igen, felépítették a bunyós-allűrt, és a kirúgás után megint együtt dolgozó duónál ment a szájkarate, és lehetett a karszorítás az utolsó csepp a pohárban, de egy kicsit sutának tűnt az egész.

A sorozatot készítő Hart Hanson is megmondta, tudja már rég, hogyan végződik, kettejük sztorija. Szerintem mindannyian tudjuk. Pontosan ez a párdinamika az, amiért milliók nézik a Dr. Csontot. És igen, emlékezetessé kellett tenni a századik epizódot, de nem így kellett volna. Hanson és a két főszereplő is nyilatkozott – új távlatok nyíltak. Ez igaz. De mi lesz a következő lépés? Meg tudják írni hihetően, azt a ki tudja hány epizódot majd az írók úgy, hogy ezt a fontos mozzanatot folyamatosan szem előtt tartva szövik a történetet tovább? Booth ugye tovább akar lépni, a dráma adott, de hogy oldják majd fel? Brennan nevét mondja majd az oltár előtt talán? Ja, nem, az ugye már máshol megvolt.