Olyan sorozat nincs a Dróton kívül, ami egy teljes évadon át fent tudja tartani azt a magas színvonalat, amit a nézők elvárnak tőle. A Lost eddigi öt kiadásában is voltak hullámvölgyek, sőt, már a hatodikban is akadt olyan rész, ami gyengébb volt a többinél - a tegnap esti, Hugo-centrikus 12. is ilyen volt. Nem azt mondom, hogy szar volt, csak gyengébb, mint az előzőek. Spoileresen a kép után.

Naszóval míg Emerson, Cusick vagy éppen Carbonell simán elvisz a hátán egy-egy epizódot (Terry O'Quinnről nem is beszélve), a Hurleyt alakító Jorge Garcia, amellett, hogy egy jó arc, és vicceseket szól be, erre a feladatra nem alkalmas. Nem azt mondom, hogy nem jó színész, csak éppen nincs benne annyi karizma, amivel a nézőt úgy odaszögezi a képernyőhöz, mint a kollégák, és sajna Hugo története sem annyira érdekes, hogy görcsösen szorongassuk a szék karfáját a heti 42 perc alatt.

Az AlterLostban Hugo sikeres üzletember, akivel minden jó megtörténik, amit el tudunk képzelni, csak éppen a szerelem kerüli el, mert hát nagydarab, és úgy gondolja, a nők ezt nem szeretik, így annyira be van fosva tőlük, hogy a mamának kell (bukott) randikat leszervezni neki. Aztán egy szép napon megjelenik az életében Libby, aki ebben a valóságban is egy elmegyógyintézet lakója (igaz, önként) és elmondja neki, hogy ők bizony ismerik egymást, és fontosak egymás számára. Lásd még: örök szerelem.

Ez, illetve Desmond testvír feltűnése a depressziójában egy kosárnyi csirkét zabáló Hurley mellett arra készteti hősünket hogy randira vigye Libby-t, ahol csókolóznak egyet, és csodák csodájára előjönnek a szigeti emlékek Hugo fejében is. Ezek szerint tehát a halálközeli élmény mellett az is előhozza a másik idősíkot, ha az ember rálel a társára, kösz, most már ezt is tudjuk. Desmondnak van még egy kulcsjelenete az epizódban, amikor a céges bömössel áthajt a kerekeszszékben hazafelé igyekvő Locke-on, aki (ha jól láttam) immáron negyedjére haldoklik a sorozat pilotja óta.

A szigeten is zajlottak az események, Ilana addig piszkálta dinamitot, amivel a gépet akarják felrobbantani, hogy úgy járt, mint Dr. Artz, Hugo Michaellel társalgott jó sokat, és kiderült, hogy a suttogások azok az elhunytak hangjai, egy misztériummal kevesebb. Desmond viselkedése, az a halálos nyugalom, amivel a vele történteket fogadja, idegesítő, mert nem értem, mi az istenért nem értetlenkedik, mint eddig oly sokszor - és nemcsak én vagyok így vele, hanem ÁlLocke is, aki belelöki egy kútba, hogy ne köphessen bele a levesébe. 

Jackék csapata kettévált, Jack, Kate, Hurley, Frank és Sun átmentek Locke-hoz, mert Hugo úgy döntött, ő lesz a vezérhím innentől kezdve (ÁlLocke meg pontosan tudta, hogy ez így fog történni, mert csak egyszerre tudnak lelépni a szigetről, az O815 összes visszatérőjével kézen fogva, így nem lennék meglepve, ha az ő keze lenne Michaelben is), és ez is egy olyan motívum, amit sajnálom, de én nem veszek be, ment volna a tököm Hugo után a meseerdőbe.

A csapat másik fele, Miles, Richard és Ben viszont továbbra is az ÁlLocke elpusztítására törnek - van egy sejtésem, hogy a hamarosan elkezdődő hentelésben ők hárman meg fognak halni. A jövő heti rész akciódús lesz, legalábbis az alant belinkelt, iszonyú szürreális promó alapján, aminek a zenéjét a Willy Wonka eredeti filmváltozatából (Gene Wilderrel, nem Johnny Depp-pel) kölcsönözték, és a hideg ráz tőle.