A western a televíziózás klasszikus műfaja, ott van menten a Gunsmoke című sorozat, ami menten húsz évadot élt meg, említhetném még a Bonanzát is, vagy a modern szériák közül a Deadwoodot, szóval van hagyománya a magányos hős a geciemberek ellen típusú történeteknek (nem mintha más műfajban nem lenne ilyen).

A Justified is pontosan olyan, mint bármelyik tévés vagy filmes western: jön a rettenthetetlen, talpig erkölcsös, de bizonyos szempontból törékeny és romlott hős, majd rendet tesz a városban, ahol a törvénytelenség üli torát. Nem ismer se istent, se embert, csak megy előre összeszorított foggal, és végzi a dolgát. A modern verzióban a hős egy szövetségi bíró, aki Miamiban már letette névjegyét, de a sajtó nem bírja a vadnyugati módszereket, és a főnöke inkább eldugja szem elől - vidéki szülővárosába, mert ott senkit nem érdekel, ha valakinek leszakítja a fejét. (Az első jelenet Csillagok háborújás áthallását is megemlíteném, lásd még Greedo vs. Han Solo.) 

Az alapsztori tehát nem sokkal bonyolultabb egy közepesen faragott faéknél, de mégis berántja az embert, mert a készítők a beállításokkal, a hangokkal, színekkel olyan fasza otthonos hangulatot teremtenek, ami alól nehéz szabadulni. A vidéki kisváros pont olyan, mint mondjuk Tombstone vagy Deadwood, csak modernebb - mindez azonban a harmincadik percben már nem számít, csak hallgatjuk az iszonyú falusi dialektust, és vigyorgunk, mint a tejbetök.

A műfaj másik sajátossága, hogy ezt a fajta történetet csak egy olyan karakterrel lehet eladni, akivel a néző menten azonosul. A Justified készítői itt húzták a legnagyobbat, hiszen leigazolták a Deadwodban már bizonyító Timothy Olyphantot, ezt az iszonyú nyugodt, párducmozgású színészt, aki amikor elindul, azt sugallja mindenkiben, hogy én most megyek a dolgomra, és el is fogom végezni, nincs az az isten, ami megállíthat. Régivágású csávó a főhős, ha valaki a fegyvere után nyúl, akkor ő lelövi, és nem a karjára céloz, hanem a szívére.

"Fegyvert rántott" - magyarázza vállvonogatva, és ennyi. Innentől jogos, amit tesz, Justified, ugye. Csak akkor veszi elő a fegyvert, ha lőni fog, mint mondja, és ha ő lő, akkor öl, szóval ne szórakozzunk az arcába nyomott shotgunnal, mert feldugja a seggünkbe. A marhatolvajok helyett kapunk egyelőre egy neonáci seggfejet (Walton Goggins lubickol a szerepben) de egy olyan expozíció során, ami talán David Mametnek is tetszene, már belengették, hogy minden epizód más és más lesz, nem feltétlenül egy főellenség ellen megy a csörte 13 epizódon át. 

A Jsutified egy kiválóan összerakott, nagyon jól castingolt és megírt sorozatnak tűnik a pilot alapján. Úgy hasznosítanak újra pofonegyszerű, de mindenki számára ismerős elemeket, hogy a néző nem érzi magát átvágva, csak ül a tévé előtt, és élvezi Olyphant játákát. Csak ajánlani tudom.