Azt hiszem az eddig sem volt kérdéses, hogy Michael Emerson a Lost egyik legjobb színésze, ezt már egy Emmy-díjjal mások is elismerték, oké, de ha ezért az epizódért nem adják neki oda a következőt, nagyon nincs igazság a földön. Spoileresek leszünk az ugrás után, óvatosan.

Naszóval, aztakurva. Félelmetes belegondolni, milyen tartalékokal bír az az álomgyár, amiben Emerson a Lost előtt úgy éldegélt, hogy senki nem tudott a létezéséről. Eljátszott pár szerepet, voltak vendégszereplései, de semmi extra - mindez úgy, hogy amikor Zuleikha Robinsonnal voltak közös jeleneteik, a különbség a két színész teljesítménye között olyan feltűnő volt, hogy a keménycsajt nem mellesleg hitelesen hozó Robinson konkrétan úgy nézett ki, mint a hajdúbagosi kultúrház János vitéz előadásának Juliskája.

Linus két szerepének megformálásához azért valahova nagyon mélyre le kellett nyúlnia magában Emersonnak, hiszen egyik sem volt könnyű, a lúzer töresztanár és a csalódott manipulátor bár hasonló karakterek, a nüansznyi különbségek megjelenítéséhez csak tökös legény kellett. Az epizód persze nem lett volna ilyen jó Emerson játéka nélkül, de a színész is hozott anyagból dolgozik, így simán ki lehet emelni az írókat is, akik kiváló forgatókönyvet tettek le az asztalra, és tökéletesen statisztáltak az egyszemélyes díszelőadáshoz.

A történet is haladt előre, ugyan nem hatalmas ugrásokkal, de ne legyünk telhetetlenek. A szigeten kiderült, hogy Rchard halhatatlan, legalábbis önkezétől biztosan, és nagyon úgy néz ki, hogy Jack is, pedig őt nem is érintette meg Jákób, csak egy csokit kapott tőle. Sayidot viszont igen, ő meg ugye megmurdelt és feltámadt később, szóval ez a rész nekem kissé zavaros, majd a kommentekben el tetszenek magyarázni a dolgokat. Jön a zember, akit jósolt Jákób, Widmore az, a patás ördög, ilyenkor azért nem baj, hogy a bűnbocsánatot nyert Ben és Richard is a parti népséggel van, bár még a végén kiderül, hogy Widmore is a jó oldalon áll, sőt, akár az is, hogy Jákób volt Hasfelmetsző Jack.

Kiváló volt a párhuzam a sziget eseményei is az alterLost között, különösen a Napoleon-párhuzam talált be nagyon, és Ben önfeláldozása, de nem volt semmi idősb Linus beszólása sem, hogy kár volt eljönni a szigetről, talán lett volna valami Benből. Ne tudd meg, öreg, ne tudd meg. Ja,és Miles és Lapidus megint sziporkázott, jó dolgokat írnak nekik, de kell is a nevetés, mert ez az évad megint igen sötétre sikeredett.

Ezt a részt maradéktalanul lehetett élvezni úgy is, hogy válaszokat nem nagyon kaptunk, sőt, egyre bonyolultabb a történet, de Emerson velem tökéletesen elfelejtette, hogy kismillió dologra nincs és nem is igen lesz magyarázat, csak ültem, és néztem tátott szájjal, ahogy az érzelmek teljes tárházát megjelenítette 42 percben. Kudos, Mr, Emerson.