A sport igen hálás témája a filmvilágnak, nincs még egy olyan területe az életnek, ahol ennyire az utcán heverne a téma a legkisebb királyfi sikerétől kezdve a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét típusú történetekig, zseniális dokumentumfilmeket lehet forgatni a műlábú sprinterről meg a vak sakkozóról, tetszik érteni, mire gondolok. Az NFL, az amerikai profi futballiga hivatalos filmjeinek készítője, az NFL Films nevű cég éppen ezért nem vállalt nagy kockázatot akkor, amikor 2007-ben elkészítette a Super Bowl győztesekről szóló sorozatát az 1966 és 2007 közötti bajnokokról. Minden egyes szezongyőztes csapat története tartogat elegendő drámát, felemelő pillanatot és emberi momentumot ahhoz, hogy ne unjunk rá a tulajdonképpen egy kaptafára készített filmekre.

A sorozat America's Game címen fut, ha valaki esetleg beszerezné az epizódokat, minden része nettó 45 perc amerikai foci, de ha valaki nem kedveli a sportot, akkor is érdemes belenézni, mert azonosulni a főhősökkel a sport különösebb ismerete nélkül is kiválóan lehet - hála a kissé szájbarágós, és szenzációhajhász jelzőket nem nélkülöző narrátorszövegnek, amit olyan hollywoodi sztárok olvasnak fel kellő pátosszal és lelkesedéssel, mint Ed Harris, Gene Hackman, Martin Sheen, Alec Baldwin, Donald Sutherland vagy éppen Kevin Bacon.

Minden rész az adott évi bajnok története, a felépítésük is pont ugyanolyan: az első 10-15 percben kapunk egy gyors összefoglalót a franchise történetéből, bemutatják a csapat előző idényeinek fontos momentumait, az edzőket és kiválasztanak három, az adott idény sikereiben kulcsszerepet vállaló játékost, akik között meglepetésre, illetve hálistennek nemcsak a nagy sztárok szerepelnek (Joe Montana például egyik 49ers évadról szóló részben sem szólal meg), hanem olyan figurák, akiknek van valami az életében, amire fel lehet fűzni egy ilyen sportfilmet, teszem azt a harmadik számú irányítóra, aki az idény első felében még a visszavonulással kacérkodik hat év tétlenség után, de a sorban előtte álló duó sérülése miatt reflektorfénybe kerül, és mint a mesében, kiválóan teljesít, csapata pedig nyer.

Az egykori atléták visszaemlékezései érdekesek és persze érzelemgazdagok, szinte minden epizódban van egy-egy könnyfakasztó vallomás, a csapattársakat éltető tiráda, és meglepetésre kritika is - nem fogják magukat vissza a sportemberek és be-beszólongatnak az ellenfeleknek, lehülyézik a saját edzőjüket is, és saját magukkal sem túl kíméletesek. Őszinte, kiválóan felépített interjúk ezek, melyhez az NFL Films stábja emberfeletti melóval válogatta össze a releváns jeleneteket.

A filmek lényege ugyanis ebben van azért, az évadok bemutatásában és a Super Bowl felidézésében, amihez irgalmatlan mennyiségű filmanyagon kellett átrágniuk magukat a stáb tagjainak. Egy amerikaifutball-csapat kerete az idényben 40-44 fő, ebben vannak ugye védők, támadók és az ún. special teams, azaz a rúgó és fogadó alakulatok, szóval ahhoz, hogy egy-egy játékos éves teljesítményéről átfogó képet kapjunk, és teszem azt, az edzésekről vagy bulikról is legyen anyag, nagyon gondosan kell a filmeket átnézni, megkeresve azokat a jeleneteket, melyekről az interjúalany éppen beszél (persze az is lehet, hogy a készítők először kiválogatták a kulcsmomentumokat, és ezeket kommentálták a játékosok).

A sportfilmek kedvelőinek kihagyhatatlanok ezek az összefoglalók, de tessék nekem elhinni, úgy is kiválóan élvezhető, ha a néző nincs nagyon otthon a sportban. Nekünk magyaroknak is jut pár szelet a dicsőségből, a sport két ikonikus alakja, Larry Csonka (akinek a nevét Zonkának ejtik arrafelé) és Joe Namath révén, dagadt is a honfiúi kebel rendesen, miközben hallgattam őket.