A Lost első évada 2004 szeptember 22 és 2005 május 25 között került képernyőre az USA-ban. Huszonöt epizódból és egy összefoglaló részből, avagy clipshow-ból állt, és szerda eset nyolc órai kezdettel volt látható az ABC műsorán. Négy epizód elég volt ahhoz, hogy a network berendelje az első évadot, ami átlagosan 16 millió nézőt érdekelt, és ezzel az év végi nézettségi toplista 15. helyén végzett. Összehasonlításként csak annyit, hogy ezzel a nézőszámmal tavaly kilencedik helyen végzett volna - ennyivel csökkent a network tévék nézettsége négy év alatt. 

Az első 25 részben 14 olyan szereplővel ismerkedtünk meg, akiknek volt flashbackje, azaz visszatekinthettünk arra, hogyan kerültek a szigetre, ami nem feltétlenül megszokott a tévés iparban - általában a szériák két-három fő-, és három-négy mellékszereplőn kívül inkább egyes epizódokra aláíró vendégsztárokkal dolgoztak, de a Lost az ún. ensemble drámák egyike, ezekre a nagy szereplőgárda és a sok szöveges szerep jellemző, valamit az, hogy igazi főszereplőt elég nehéz kikiáltani bennük. A Lost mindettől függetlenül az amerikai televíziózás akkoriban legnagyobbnak számító szereplőgárdájával dolgozott.

Az évad a túlélésről szólt, arról, hogyan tud 48 ismeretlen egy lakatlan(?) szigeten úgy életben maradni, hogy a civilizáció vívmányai közül csak azok állnak rendelkezésükre, amiket a lezuhant gép roncsai között találnak. Kialakultak az erőviszonyok, Jack, a doktor lett a kvázi vezető, Locke a vadász, Sawyer a durcás macsó, Sayid a becsületes katona, Kate a rovott múltú keménycsaj, Charlie, a drogos rocker, Shannon az elkényeztetett hisztis tyúk, Boone, a kisebbségi komplexusban szenvedő tesó, Jin, a nyelvtudás hiányában perifériára szoruló koreai fazon, Sun, a felesége, aki visznot tud angolul, de titkolja, Michael, a fia életéért aggódó apa, Walt, az említett gyerek, Hurley, az állandó humorforrás, és Claire, a terhes csaj.

A szigetről hamar kiderült, hogy nem lakatlan, egy francia nő konkrétan 16 éve szív már rajta, de ez még mind semmi, mert élnek rajta mások is, a magyar szinkronban többieknek nevezett otherek, akik gonoszak. Megismerjük a sziget védelmi rendszerét, megtaláljuk a földbe épített bunkert, és meghal Boone (meg még páran a statiszták közül), Claire-t elrabolják az otherek, de visszakerül, Michael tutajt épít és elmenekülne Walt, Sawyer és Jin társaságában, de hiába, mert az otherek elkapják őket, és elrabolják a gyereket, akinek különleges képességei vannak.

Az ebben az évadban bemutatott és elénk belógatott rejtélyek számát felbecsülni is nehéz, kezdve számokkal, folytatva a Black Rock nevű hajóval, ami sziget belsejében vesztegel, egészen a bunker oldalára vésett számokig. Nem tudni, miért vannak a szigeten jegesmedvék, és mi az a szörny, ami kinyírta a pilótát, és megkergette Kate-et. Sorolhatnánk még őket, de minek.

Az első évad szinte végig azonos, magas színvonalon mesélt el egy iszonyú érdekes és izgalmas történetet, amiben épp oly fontos volt a karakterek múltja, mint jelene, nem nagyon volt olyan epizód, amiben nem nézett volna ki az ember a fejéből az újabb és újabb csavarok láttán. Az írók itt még nem akartak annyira sokkolni, mint a későbbi években és láthatóan egy gondosan felépített történetet meséltek el, nem rúgták fel a saját maguk alkotta szabályokat, mint később, és nem kellett a nézettség növelése miatt sem aggódniuk. Hagyták az embert elmerülni a történetben, amit együtt fedeztünk fel a szereplőkkel, és együtt beszéltünk meg másnap a kollégákkal/sorozatfüggő haverokkal - a Lost lett a 2004/05-ös évadban az a sorozat, amit látni kellett, mert az ember kimaradt a másnapi beszélgetésekből.