Az American Idolt nevezik így, még mielőtt valami Star Wars-témájú posztot tetszenének remélni, és azért kapta a gúnynevet, mert jelenleg a tévében nincs olyan műsor, amit ha vele szembe raknak, ne zúzná porrá. Az első két adás nézettsége brutális volt, 11.7-es ratinggel nyitott kedden és 30 millió nézővel, ami az előző évadnyitánnyal megegyező adat. A szerda már nem volt annyira izmos, a tavalyi eredményhez képest is csökkent (10.7 / 26m), de ez természetes - kilencedik évadát tapossa a sorozat.

Az első epizódok a szokásos menetrendben zajlanak, aki látott már zenei tehetségkutatót, pontosan tudja miről beszélek: jönnek a bolondok, az esélytelenek, a majdnem esélyesek, a tehetségesek, és így tovább. Minden epizódban kapunk vicces jeleneteket, és szívszorítókat is, melyek közül nekem a második részben bemutatott, Tennessee állambeli vidéki csaj jött be nagyon, ilyen őszinte, megható reakciót nagyon régen nem láttam reality-ben, és még a hangja is jó, bár a hollywoodi válogatót nemigen fogja túlélni.

Amiben ez a mostani évad más, az két dolog: nyáron kiszállt a verkliből Paula Abdul, aki kissé excentrikus viselkedésével és a Simonnal folytatott vitáival közönségkedvenc volt, valamint Simon Cowell, a cinikus megmondóember távozása miatt, amit a műsor indulása előtti napon jelentettek be, így míg el nem jutunk az élő adásokig, erről nem lesz szó, de a vágók már a második adás alat is igyekeztek kedvetlennek, szomorúnak bemutatni a brit zsűritagot - ilyen a showbusiness.

Paula helyére majd Ellen DeGeneres érkezik, de a selejtezőkben ő nem vett részt (volt esze), helyette minden adásban más és más celeb ül be, hogy emelje a színvonalat, már amikor sikerül, mert Victoria Beckham, a csirkelábú asszony úgy ült az asztal mögött, mint egy bólogatós fejű baba, ha nem tudom, hogy él, simán összetéveszettem volna egy nagyon szarul összerakott kesztyűbábbal. Mivel a zenéhez annyit ért, mint én a harangöntéshez, igazán konstruktív megjegyzései nem voltak, csak ült ott mereven Simon mellett, aki nem tudom, hogy bírta ki a buta liba mellett beszólás nélkül.

A második adásban már Mary J. Blige ült be a helyére, aki vitt egy kis életet a reality-be, voltak jó beszólásai, és élőnek tűnt, különösen a múmiaként viselkedő Victoriához képest. A többiek azt hozták, mint eddig, Kara okoskodott, Randy meg a szokásos frázisat puffogtatta, volt, baby meg dawg, nem igaz, hogy az embereknek nincs tele a töke vele. Az első két adásban bemutatott továbbjutók között már van pár nagyon izgalmas hang, meglátjuk mire viszik Hollywoodban. A műsor pont olyan profi, mint amilyen eddig is volt, ha valaki valamikor reality-t akar csinálni, nézzen meg egy Idol-évadot, és kövesse lépésről-lépésre, nem fog bukni vele.