Már évekkel ezelőtt eladta a tévéjét, de azóta is legfeljebb csak a művészfilmeket nézi az m2-n? A Mónika show-ról sikoltva kapcsol el, és ha nem talál el a Spektrumig, akkor megnézi az Életképeket az m1-n? Mert ha tévé akkor közszolgálat? Mert a Jóban-rosszban kultúrszenny, az Önök kérték viszont igényes szórakoztatás?

A közszolgálati televíziózás válságban, a politikai ellehetetleníti a kulturált médiafogyasztást és megöli az értékeket. A régi, jó dolgokból nem marad semmi sem. Itt az ideje, hogy azt mondjuk: elég. Vagy legalább, hogy eldöntsük, miért kár.

Szavazzon az MTV megszűnő műsoraira, hogy kiderüljön tényleg értéket közvetített-e a közszolgálati televízió, és hogy mindenki megtudja, melyik elmúlás fájt a legjobban.

Életképek

Vágási Feri nem géemkázik már rég, Mágenheim doktor sem lamentál jó ideje ráérősen a vérző szerencsétlenek felett a mentőben, sőt Szikszay művésznő sem matat már agyagos kezével a hétköznapok szürkeségén. De a Szomszédok csak túlélte. A rendszerváltást, sőt a kereskedelmi csatornák megjelenését is átvészelték, sőt álruhában még mindig itt járnak közöttünk, néha váratlnaul a kamerába néznek, és mondanak valami nagyon bölcset és magvasat.

A lakótelepi küszködésből egy idő után ugyan polgári problémák lettek, a Szomszédokból meg Életképek. Csűrös Karola már nem szobrokat éget, hanem fogakat húz, de attól még pont ugyanolyan idegesítő, amikor akkora közhelyeket mond, hogy a távvezérlő adja a másikat.

A sorozat ugyan hivatalosan nem szűnik meg, de csak ismétléseket sugároznak ezentúl, ezért ha hiányoznak a mesterkélt dialógusok, az unalmas konfliktusok és Horváth Ádám párbeszédnek álcázott elmélkedései, akkor az Életképekre kell szavaznia.

Napkelte

Reggel kicsit belenéztünk a fikuszokkal, meg barterezett bőrgarnitúrákkal zsúfolt politikai prosztatamasszázsba, és máris jobban indult a nap: önfeledten tudtunk örülni annak, hogy nem születtünk Verebes Istvánnak, vagy mondjuk Szekeres Imrének. A Napkelte maga volt a makkos cipős, fehér sportzoknis, lila öltönyös rendszerváltás, csak hát ott felejtették, pont mint a III/III-as ügynököket a nagypolitikában.

Híreket, információkat, vagy bármi olyasmit, ami reggelente jól jött volna, garantáltan nem kaptunk a Napkeltétől, csak alapzaj volt, éppen úgy mint a bekapcsolva felejtett szájzuhany. Ennek ellenére, ha felkelés után rögtön bebootolt a humorérzékünk, még akár hiányozhat is a műsor: a hajbókoló (értik, haj-bókoló!) Lakat T. Károly vagy a kifulladva össze-vissza kérdező Verebes instant poénforrás volt, én például sötét téli reggeleken gyakran ezt szedtem C-vitamin helyett.

A tévé ügyvédje

Lehetett utálni Juszt Lászlót, de a Tévé ügyvédjének koncepciójába nem nagyon lehet belekötni. Hogy végre valaki odaáll egy bazi nagy kamerával a kisember mellé, és akkor együtt megkérdezik a tohonya hivatalt, a vásárlókat semmibe vevő boltot, vagy a fogyasztókat megtévesztő gyártót, hogy ezt akkor mégis hogy gondolta, kérem szépen?

Persze Juszt László nem kérdezett mindig mindenre rá, volt, és volt olyan is, hogy a válasz nem érdekelte, de a Tévé ügyvédjének megszűnésével azért csak fogyasztóvédelmi műsor nélkül maradt az MTV. Pedig a fogyasztóvédelem ugyebár közszolgálat, hiszen a kereskedelmi tévék ilyen műsort nem indíthatnának: saját sales osztályuk égetné porig a díszleteket az első adás után.

Á la Carte

Pont olyan volt mint Kepes András Desszertje, csak több volt benne a politika, meg többet beszéltek a vendégek teli szájjal. Szombathy Pál, a Magyar Hírlap egykori főszerkesztője ugyan gyakran szóhoz sem jutott, így persze nem is mindig tudta irányítani a beszélgetéseket. Viszont legalább kiderült, hogy a politikus is ember, vagy ha nem is, de legalább tud késsel és villával enni. 

Szempont

Az MTV külön bejáratú Naplója, a közéleti riportműsor, ami annyira figyelt arra, hogy ne bántson meg senkit, hogy gyakran két nézőpontból is feldolgozta ugyanazt a témát. Mintha a pártatlanság azt jelentené, hogy mindkét oldal érveit beolvassuk a kamerába. Ennek ellenére a Szempont az MTV egyik legjobb, és nem mellesleg legnézettebb műsora volt, ráadásul a trükk sem jött be: hiába maradt betegesen semleges, azért mégis idegesített valakit.

Ha bírta M Kiss Csaba meggyötört felkonfjait, meg értékelte, hogy végre valaki komolyan veszi, hogy a közszolgálat nem csak a politikai pártok szolgálatát jelenti, akkor erre a műsorra kell szavaznia!

Múlt-kor

A Magyar Televízió rengeteg ismeretterjesztő műsorral próbálkozott az elmúlt években, de egyik sem volt annyira sikeres, mint a Múlt-kor. Talán azért, mert a műsor készítői nem ragadtak le a roskadásig pakolt könyvespolc előtt okoskodó történészeknél, de nem is akartak jópofának szánt flash-animációkkal, meg vivásan támolygó kamerakezeléssel beszélni a Rákosi-rendszerről.

A Múlt-kor soha nem volt felszínes, de mégsem volt unalmas, mint egy MTA-székfoglaló. A Múlt-kor igazi közszolgálat, még a politikának sem fájt, mégsem élte túl.

Tűzvonalban

Állítólag a Duna Televízión folytatódik majd, de akkor is, tavasz óta hiányzik nekünk a magyar Jack Bauer. Stohl Buci kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk, a Tűzvonalban pedig magyar és sorozat, ráadásul a főszereplők nem Tchibót isznak Maggi instanleves mellé a Suzuki Papp akciós autóiban. Az utóbbi évek első nézhető magyar sorozata, sőt a rendszerváltás utáni évek egyetlen használható krimije mindenképpen megérdemel egy szavazatot.