Tegnap este a szokásos vasárnapi triplarésszel - két immunity challenge, három tribal council, plusz reuninon - véget ért a Daily Variety szerint korszakalkotó Survivor legutóbbi évada, sorban a 19. Most nem akarok belemenni a reality jelentőségébe, volt már erről szó ezerszer, koncentráljunk csak a most befejeződött évadra, spoileresen persze, az ugrás után.

Ezért jó ez a játék, kérem szépen, pont azért, ami tegnap este történt, azaz a toronymagas esélyes, az évad, de talán a reality történetének egyik legfaszább figurája, Russell, az olajmilliomos alulmaradt egy permanensen csodálkozó arcot vágó, szőke, kék szemű csajjal szemben, és ha jobban belegondolunk, nem is teljesen érdemtelenül. Kétség nem fér hozzá, hogy míg az előző évad a Coach nevű elmebeteg miatt, ez a mostani a leginkább Rumcájszra hajazó köpcös csávónak köszönhetően marad meg az ember emlékezetében. 

Hiába, mert a zsűriben helyet foglaló gyökerek nem voltak képesek felülemelkedni vélt vagy valós sérelmeiken, és nem annak tekintették a Survivort, ami: egy játéknak, nem pedig a mai társadalmi berendezkedés hiteles modelljének. Nem tudták függetleníteni magukat attól, hogy főleg a saját hülyeségük miatt nem ők jutottak a döntőbe, hogy volt egy fazon, aki folyamatosan az árral szembe játszott, egy percig nem változtatott a taktikáján, senkit, soha nem tekintett többnek, mint az optimális végeredményhez szükséges elemet, amit megfelelő helyre pakolva elérheti a célját, azaz bejuthat a döntőbe, és megnyerheti azt. 

Mint ahogy a sakkozó sem lesz szerelmes a királynőbe, Russell is folyamatosan képes volt arra, hogy a 39 napon át tartó küzdelemben mindent hideg fejjel mérlegeljen, és tulajdonképpen egy hibát se kövessen el az utolsó pillanatig. Ez, mármint az a baklövés, hogy nem Shambót vitte magával a döntőbe (aki éppen csak azt nem írta vörös rúzzsal a mellére, hogy Russell), egymillió dollárjába került, már ha érdekelné az összeg igazából, mert neki egy valami kellett volna igazán: a Sole Survivor titulus, amiért ott, az élő tévéműsorban fizetett volna 100 000 dollárt a meghökkent Natalie-nak.

A nyertes érdemei mellett persze nem lehet elmenni, mert a szőkenőt első látásra pontosan megtestesítő Natalie nem azok közé a nyertesek közé tartozott, aki a döntőbe csak azért került be, mert valamelyik domináns játékos magával rángatta, hanem részese volt a gonosz kerti törpére kísértetiesen emlékeztető kopasz faszi manipulációinak, legfeljebb nem tolta magát úgy az előtérbe, mint a másik. Igenis volt olyan challenge, amit neki köszönhetően nyert meg a csapata, és ha már nem Russell nyert, legalább nem a sótlan, semmi érdemlegeset felmutatni nem tudó Mick.

Russell tragikus vesztese az évadnak, annak, amiben tulajdonképpen egymaga érte el, hogy a két törzs egyesülésénél még domináns másik törzs tagjai egyenként kihulljanak, miközben saját, maroknyi csapata egyben maradt, és csak azért nem négyen kerültek be a döntőbe, mert egyelőre oda maximum hárman juthatnak be. A zsűri motivációja éppen ezért volt érthetetlen, mert ha teszem azt a Liverpool hazai pályán hat nullra leveri a Chelsea, akkor nem a londoni kékekre haragszom, hanem a saját csapatomra, mert hagyták, hogy análisan inzultálják őket az Anfield Roadon.

Jeff viszont kicsit túlzásba vitte Russell seggének nyalogatását a reunion során, még a szokásosnál is jobban leszarta a többieket, és koncentrált arra az erős férfi versenyzőre, akit nagyon megszeretett - de talán pont ettől olyan jó műsorvezető, nem tudom. A következő évad februárban jön, erről majd egy külön posztban emlékezek meg, kell a hype neki, mert igen jónak ígérkezik.