Az HBO-n szoktak adni néha szexrealityket: mint az Iskolás lányok jelentik a kilencvenkettes Sat1-ről, amiben feltárják a tinilányok csapodár szexuális szokásait, hogy a német polgár is szörnyülködhessen, majd erkölcsi fölénye tudatában jólesően ráránthasson a társadalmi fertő illusztrációjának használt gut, ja, spritzenre. Az HBO nagyvárosi történetei, vagy a pornóipart bemutatói riportfilmjei is pont ilyenek, persze nincsenek újrajátszott jelenetek, csak kőkemény valóság. Legfeljebb a kamera nem arra fókuszál, hanem a seggekre, meg a csöcsökre.

A magyar HBO első ilyen próbálkozása sem lógott ki a nemzetközi mezőnyből, a Pierre Woodman sztoriban a szőrös francia pornósztár análba rak minden magyar pultos lányt, ráadásul nem a farkával, hanem a nagy lelkével. Erotikusnak hazudott pornóipar, érzelmes POV, sőt hangulatos double penetration. Jó, hogy azt nem mondták, hogy a lányok ingyen, csak a móka, meg a kellemes társaság miatt erőltették meg a torkukat.

Éppen ezért a Szikék szépe című dokumentumfilmtől sem vártam túl sok jót: buta picsákat, nagy mellekkel, és a végén valami olyan tanulsággal, hogy nem a külső, hanem a belső számít. Esetleg, hogy 80C kosár felett sem mindenki kurva, de majdnem.

Ehhez képest Spáh Dávid (igen, ő, aki ikertestvérével közösen még a Família KFT-ben idegesítette az egész országot) olyan filmet készített, ami minden közhellyel eljátszik kicsit, aztán megunja és eldobja őket, hogy megmutassa a valóságot. Hogy mégis ki, és miért vesz részt egy kifejezetten plasztikai műtétekkel szétszabott nőknek szóló szépségversenyen.

A film elején látjuk a Geronazzo Máriákat, a pár éve egyszer, na jó, kétszer megbotlott expornósokat, a pudlival és dzsipes vállalkozóval érkező butikosokat, rengeteg felfújt szájat, amint azt búgja, hogy „csak kicsit csináltattam meg a cicimet.” Utána persze megismerjük a a lányokat, akik valójában azért töltik fel minden testrészük, mert nincs önbecsülésük, vagy ha volt is, már rég elszedte egy kigyúrt, kopasz vőlegény. Látjuk a csapatépítést, ahol folyamatosan a harmóniáról beszélnek, de csak a szemszínhez passzoló műkörmöket értik rajta. Aztán végül kiderül, hogy a szervezők szerint ez nem is egy szépségverseny, hanem egy nagy család, szeretet, meg karaoke, és érzelgősen mondják a kamerába, hogy „tényleg, mintha a lányaim lennének, csak a mellük dögösebb a pushup melltartóban”.

A módszer nem túl bonyolult: a készítők csak hagyják beszélni a szereplőket, ami annyit jelent, hogy mindenki zavartalanul csinálhat hülyét magából. Az én kedvencem az a jelenet, amelyikben a szépségverseny szereplői bikiniben próbálnak címet adni a készülő dokumentumfilmnek. Először a „Beszámoló a szépségverseny plasztikai szereplőinek felkészülésével” verzió tetszik meg nekik, majd megegyeznek azért, hogy a „Csöcsök a vízben” sokkal ütősebb.

Ráadásul a Szikék szépe közben nem lesz Benkő show, nem tudunk felhőtlenül röhögni senkin, mert egy-egy elkapott nézés, vagy elharapott mondat mindig elrontja a mókát: kiderül, hogy a szilikonmellű plázanők élete nem csak játék és mese, és még csak nem is csak véget nem érő műkörömépítés.

A Szikék szépe nem szexreality, hanem az elmúlt évek egyik legjobb magyar dokumentumfilmje, a lexikonokkal pakolt könyvespolcok előtt beszélő szakértő fejek pedig töltsék fel az arcuk a saját zsírjukkal.

A Szikék szépét december 20-án 22:50-kor és 23-án 00:35-kor adja az HBO.