Sofia Milos a Miami helyszínelők egyik közkedvelt szereplője, karakterét annyira imádták a rajongók, hogy távozása után visszakövetelték az első CSI-spinoffba. Svájcban született, egzotikus külsejét görög anyjának és olasz apjának köszönheti. Pályafutása sem az a tipikus hollywoodi sikertörténet, kisebb filmekben, sorozatokban szerepelt, szeret Európában dolgozni és élőben nagyon-nagyon csinos. 

Először jár Budapesten?

Igen, a Helyszínelők kiállítás szervezői hívtak meg, én pedig nagy örömmel fogadtam a felkérést, mert a környező országokban már jártam, de Magyarországon még soha.

Hogy tetszik Budapest?

Imádom! Gyönyörű város, a vendéglátóim megmutatták a belvárost, az Országházat, a Duna-partot, szóval a tipikus turistaútvonalat jártuk végig, azt hiszem, de nagyon élveztem. Olasz-görög származású vagyok, fiatalkoromat Európában töltöttem, és imádom a Budapesthez hasonló városokat. 

A kiállítást látta már?

Itt még nem, ha minden igaz, délután játszhatok majd én is egy kicsit az interaktív tárgyakkal. Las Vegasban már láttam egyébként egy másikat, amiről azt mondják, hogy majdnem ugyanilyen. Ott a megnyitón vettünk rész Evával (Eva LaRue, a Miami Helyszínelők egyik szereplője) és a Las Vegas-i, eredeti Helyszínelők-szereplőkkel.

Miért nem szerepelt a CSI: Miami negyedik évadában?

A karakterem, Yelina története a harmadik évad végével befejeződött, és elmentem egy Desire (Vágy) című sorozatba szerepelni, ahol 54 epizódot forgattam le. Félreértés ne essék, nem önként mentem át a másik sorozatba és választottam inkább azt a CSI: Miami helyett, egyszerűen kiírtak a szériából, és ez véglegesnek tűnt. Aztán eltelt egy év, és a rajongók annyira szerettek volna viszontlátni, hogy a készítők engedtek a nyomásnak és Yelina ismét feltűnt e képernyőn.

A karaktere azóta megváltozott.

Igen Yelina Salas számos változáson átment, kezdte ugye rendőrként, aztán lett belőle magánnyomozó, utána fedésben dolgozó ügynök. Mondhatni, együtt változtunk, és miközben Yelina is egyre erősebb lett, és is sokkal határozottabbá váltam. Minden egyes váltásnál azt hittem, hogy vége a dalnak, de nem, még mindig szerepelek a sorozatban - ekkora hatalma van a rajongóknak. Általában évente négy epizódom van, az első három évben ugye állandó szereplő voltam, most úgynevezett visszatérő státuszban vagyok.

Elég ez az évenkénti négy epizód?

A karakternek igen, nekem pedig az a dolgom, hogy eljátsszam. Ha engem kérdez, természetesen nem, ennél többet szeretek dolgozni, most például a The Border (A határ) című kanadai sorozatban alakítok egy szövetségi ügynököt immáron a 13. epizódban. Ezt a sorozatot is eladták már legalább 29 országba, ha jól tudom, kelet-európai is van köztük, és valaki azt mondta nekem, hogy hamarosan Magyarországon is bemutatják. Jó kis akciósorozat, szeretni fogják itt is.

Mennyiben más ez a karakter, mint Yelina Salasé?  

Ha lehet, még nála is erőseb, határozottabb, keményebb nő, bár Salas sem volt éppen egy mimóza diáklány. Salas jeleneteiben az igazi erőt az sugározta, amikor Horatioóval van közös felvétel, olyankor szikrázott közöttünk a levegő Daviddel.

Mi lenne az álomszerep, az, amit mindenképpen el akar játszani?

Minden színész azt szeretné, hogy minél változatosabb szerepeket kapjon. Ha nem lett volna lehetőségem erős, kemény nőket alakítani, akkor most biztos azt mondanám, hogy valami ilyet szeretnék. Mivel ezen túl vagyok, nem lenne rossz egyszer valami könnyed vígjátékot forgatni, bohóckodni egy kicsit. Erre még nem került sor eddig, de nem adom fel.

Hat nyelven beszél, európai gyökere vannak, kisebb, európai művészfilmekben nem vállalna szerepet?

Ó, dehogynem. Volt már erre példa egyébként, a Passionada című független filmet nagyon kevés pénzből forgattuk, mindenki csak szerelemből vállalta be a hajnali négyórás ébresztőt, az egész napos forgatásokat, és a spártai körülményeket. Nem panaszkodom, ez egy ilyen film volt, ha nem tetszett volna, nem vállalom. Tetszett, és jó lenne valami hasonlót forgatni a jövőben. Most éppen egy német tévéfilmet készítek, amiben detektívet alakítok, utána jön egy kanadai-angol koprodukció és folytatódik a Border is. Nem vagyok az az otthonülő típus.

Fotók: Barakonyi Szabolcs