Már Jáksó László óbégatása, és Heal Edina keservei is kihunytak, csend volt. Aztán a Sláger hűlt helyén megszólalt a Himnusz, a közepétől, kicsit akadozva, odaát, a Danubius emlékét pedig egy harmincas évekbeli slágerrel akarták végleg eltűntetni. A Neo FM-en végül berobbant a Neked írom a dalt, hogy minden megfáradt hallgató megértse, hahó ez itt egy szimbólum, értitek, mi itt nektek, igen nektek, akik ötkor keltek, és zötyögtök a villamoson. A Class FM-en pedig a Mennyország Touristtal kezdték, és az áthallások éjjelén sokan zavartan pisloghattak, hogy akkor most hogy is kell érteni azt, hogy „Tudom én, erős vagy, persze,/De ha a fejedben ott van a fejsze,/Vagy a fegyver csövébe nézel,/Ott már semmire nem mégy pénzzel”.

Reggel hatra már kihűlt a Sláger és a Danubius teteme, a neten biztos megy még a wurlitzer, fogadni mernék, hogy a slager.hu-n ma már négyszer leadták az I will survive-ot, de ez már csak olyan, mint amikor a pestises hullákkal megpakolt kordé aljáról valaki még azt suttogja, hogy „jól vagyok, hú de jól vagyok”.

A Neo FM és a Class FM első reggelén pedig még nem derült ki semmi, és nem csak azért, mert Ganxsta Zolee és Lovász László ugyanúgy csak beugrók voltak, mint odaát Szani Roland és Argyelán Krisztina, akiket már a Danubiuson is mindig bevethető csereembernek tartottak. Hanem, mert hiába kínálnak változatosabb zenéket az új adók, mint a néhány válogatás CD-ből dolgozó Sláger és Danubius, ez csak a kezdet: most tesztelik, hogy mégis mit szeret, vagy inkább mit képes még megszeretni a Bikinin és Republicon ridegtartott magyar közízlés. Az elkövetkező hónapokban tízezer számot tesztelnek le rajtunk, és már csak az a kérdés, hogy a fókuszcsoportok, kérdőívek és laborvizsgálatok után végül csak ötszáz vagy kétezer ötszáz dal marad.

Attól, hogy a Neón torzult a gitár, a Class meg Tears for Fears és Steve Miller Bandet játszott, még nem jelenti azt, hogy egy év múlva nem a Ki visz majd haza csendül majd fel minden délután. Egyelőre még nem, lehet tudni, hogy az új rádiók merészebbek lesznek, vagy csak a saját hangjuk keresik.

Az biztos, hogy se a Neo, se a Class nem készült még fel arra, hogy országos rádióadást sugározzon, Argyelán Krisztina a Danubius helyén hol tegezte, hol magázta a hallgatókat, vagyis még ezt sem beszélték meg, amikor hajnalban álmosan beestek a stúdióba. A Neón meg Ganxsta kifejezetten szarul érezte magát, de legalább káromkodott, templomba invitált egy black metal zenekart és lebuzizta a Quimbyt. Ez pedig jóval több mint ami az országos kereskedelmi rádiókon az elmúlt két évben történt.

A hallgatók pedig az adások alapján hamar elfelejtették már a Slágert és a Danubiust, a Class FM-en például csak támogató sms-eket olvastak be, ha olyan nem akadt, akkor bemondták, hogy az egyik hallgató szerint járható a Király utca. A főváros ütőere.

A Neón Ganxsta Zolee legalább hagyta, hogy bevigyenek neki pár gyomrost, kemény szarnak nevezték élő adásban, de a Sláger Rádió nevét azért csak kihagyták az sms-ekből. A bohócot tortával dobálni szabad, de a cég üzleti érdekeit azért még tejszínhabos arccal is képviselni kell.

Persze ahhoz, hogy a hallgatók végleg elfelejtsék a két régi rádiót, és a Neóról, meg a Classról ne rögtön a szivarozva röhögő politikai korrupció jusson eszükbe, egyszerűen csak valami újat kéne adnia a két nyertesnek. Újat és jobbat. Ami egyébként nem olyan nehéz, hiszen a Sláger is lemutyizta annak idején a frekvenciát, jó ideig nem fizették a koncessziós díjat, mégis tüntetett, meg dudált most az egész ország.