A Sláger rádión a nap legjobb párbeszéde az volt, amikor a műsorvezető bókolni próbált a promóciós igazgatónak, "és te mindig olyan vidám vagy, ezért szeretünk", mire a promóciós igazgató csaj visszanyesegette a föltoluló érzelmeket: "erre azért rásegít a pálinka, amit délután négy óra óta kortyolgatunk". Szóval, ha négy órakor kezdték, akkor el lehet képzelni, milyen hangulat uralkodik a Sláger stúdiójában. Pont, mint egy házibuli konyhájában éjjel három óra környékén. Persze minden bulinak megvannak az árnyoldalai, lehet takarítani másnap a wécét, meg találgatni, hogy a kádba ki hányt bele ilyen darabosat.

A búcsúműsor egyébként viccesen hullámzó, harmincvalahányan tolonganak a stúdióban, az adás néha teljesen szétesik, néha egész összefogott, Boros azt javasolja mindenkinek, a hallgatóknak is, hogy piáljon, mert az a legjobb gyógyszer. A hangjából úgy tűnik, maga is jó példával jár elöl, már bevette az adagját és nem csak a hallgatókat hergeli, a végén meg hazamegy színjózanon, és otthon még fölbont egy üveg Parádi vizet. Abból is a menteset, ha lehet.

A rádió nem éppen vizuális műfaj, úgyhogy a hallgató kénytelen vetíteni magának, valahogy úgy képzeli az ember, hogy Boros összeborzolt hajában konfetti darabkák keverednek krumplisaláta maradványokkal, zakója zsebéből pedig vodkásüveg kandikál elő.

Egyébként meglepő, hogy a hangokból ítélve van, aki józan. Az meg még meglepőbb, hogy nincs meg nekik a Gedeon bácsi című szám. Illetve miért is lenne meglepő.