Megérkezett az influenza járvány, nincs is ilyenkor aktuálisabb rajzfilm, mint a Dr. Bubó. A Lutz márkájú fenyőtobozokkal szivarozó körzeti orvos, aki leginkább egy Freud-paródiára emlékeztet, és hat számmal nagyobb asszisztensnője, Ursula, aki reménytelenül szerelmes a "doktorkámba". Aztán az antantszíjjas, rekedthangú Csőrmester és munkatársa, a lelassult küldönc, Romhányi József szójátékai, és persze maguk az "esetek": az üldözési mániás nyúl, a nagyzási hóbortban szenvedő bolha, a kisebbségi komplexussal kínlódó elefánt, az alkoholista vaddisznó, a tolvaj szarka - mára már mind mind a magyar kultúra szerves részét képezik. Az epizódok végén elhangzó bon mot-kkal együtt. "Kórboncnok professzorom, Doktor Kondor gyakran mondogatta: sok esetben már az is számottevő eredmény, ha az orvos életben marad."

A rajzfilmsorozatról Ternovszky Béla mesél olvasóinknak.

A Kérem következőt! - vagy a sorozat mindenki által használt címén a Dr. Bubó - ugyanúgy felkérésre született, mint az alkotóstáb ezt megelőző, emlékezetes rajzfilmsorozata, a Mézga család, és majdnem ugyanaz a csapat is dolgozott rajta. A figurákat Nepp József találta ki, és a főszereplő azért lett bagoly, mert "ez emlékeztet legjobban gyermekkorom jóságos doktorbácsijára. A neve pedig azért lett dr. Bubo med. univ., mert a fülesbagoly latin neve Bubo, sőt Bubo bubo" - mondta Nepp József 1973-ban. Ekkor még nem volt kész a film, épp a hangfelvételek folytak, a főszereplő nevét a Film Színház Muzsikában még következetesen Bubo-nak írták, rövid o-val: Forduljon bizalommal dr. Bubohoz. (Zárójeles megjegyzés, hogy a Bubo valójában az uhu latin neve, nem a fülesbagolyé.) "Nagy lélekbúvár. Hasonlít egy kicsit Freud Zsigára" - nyilatkozta ekkoriban Bubóról szülőatyja.

"A Magyar Televízió a Mézga család sikere után azt mondta, 'Kérem a következőt!'  Matolcsy György, a stúdió vezetője ekkor ismét a korábbi sikerszerzőt, Nepp Józsefet kérte fel a munkára" - mesél a sorozat születéséről Ternovszky Béla. "Nepp József pedig kitalálta az alapötletet, a sztorikat, a karaktereket - csakúgy, mint a Mézgánál. Annyi azért változott, hogy ebben az esetben már eleve tudtuk, hogy Romhányi Józsefet fogjuk felkérni a dialógusok írására, így a metódus ugyanaz volt, mint a Mézgánál: a sztorikat, szinopszisokat, képes forgatókönyveket Romhányi megkapta, majd a Nepp által egyébként is megírt párbeszédeket 'föltunningolta', 'romhányosította'. A Bubó harmadik szériáját viszont - amit Hernádi Tibor rendezett - már teljes egészében Romhányi József találta ki.

A Mézga annak idején kifejezetten családi filmnek készült, a Kérem a következőt! viszont már inkább felnőtteknek szóló animációs sorozat volt. Ezt mutatja a sugárzási időpont is, ugyanis szombatonként este nyolckor láthatták a nézők, tehát az esti mese után, főműsoridőben, mint az 'esti filmeket'. (Ezzel szemben a Mézga klasszikusan vasárnap délutáni szórakozás volt.) "A Bubó felnőtt mesének készült - erősíti meg Ternovszky Béla. Az este nyolc órás kezdés viszont nagyon sokat jelentett a stábnak, és tegyük hozzá, komoly rangot is. Az, hogy a televízió főműsoridőbe lőtte be, azt jelezte, hogy szerintük nagy érdeklődésre tarthat számot. Ebben nem is csalódtak sem ők, sem mi, úgyhogy képes volt tartani magát ebben a sávban."

Valóban megbecsülte a sorozatot a Televízió, ugyanis az első két széria legelső epizódjait nem csak egyszerűen főműsoridőben sugározták, hanem a nagyon előkelő, karácsony esti, és újév esti időpontokban. Majd az ünnepek elmúltával a többi epizód átkerült a nem kevésbé nézett szombat estékre. Az I. széria első részét 1975. január 1-én, egy szerdai napon láthatták a nézők 20:05-kor. Majd január 4-től szombatonként a Szombat este című szórakoztató filmösszeállítás nyitófilmje lett 20 órakor.

A II. széria legelső epizódja 1975. december 25-én csütörtökön 20:05-kor ment adásba, majd januártól rakták át szombatra, szintén a Szombat este című összeállítás első filmje volt, szintén 20 órától. Azt talán hozzá sem kell fűzni, hogy mindkét évad a kötelező tizenhárom részből állt.

A rendező, forgatókönyvíró tehát Nepp József volt, közvetlen alkotótársai pedig Ternovszky Béla és Jankovics Marcell, és ahogy az előbb említettük, a dialógusokat Romhányi József írta. A Bubó főcím- és aláfestő zenéit Deák Tamás szerezte, akinek a Mézga emlékezetes főcímeit köszönhetjük, majd később a Macskafogó muzsikáját is ő alkotta. A Pannónia Filmstúdióban nem voltak ritkák az ilyen, rendszeresen együtt dolgozó teamek.

"A kezdet kezdetén elsősorban Macskássy Gyulának és (a közelmúltban elhunyt) Dargay Attilának dolgozott mindenki - idézi fel Ternovszky Béla. Majd amikor a televíziózás Magyarországon beindult, és ezzel együtt az animációs sorozatok gyártása is folyamatos lett, akkor már szükség volt alkotói teamek létrejöttére, akik egy-egy nagyobb projektben együtt tudnak dolgozni. Nagyjából azonos érdeklődési kör, nagyjából azonos stílus iránti vonzalom (vagy legalábbis képesség arra, hogy alkalmazkodjon egyikük a másikhoz, átvegye a stílusát), valamint a humorhoz való hasonló viszonyulás alapján kialakult ez a hosszasan, évtizedekig együtt munkálkodó társaság."

Az alapszereplőket ugyan Nepp József alkotta meg, de a rajzolt karakterek végleges megformálása Ternovszky Béla és Jankovics Marcell munkája volt. "Nepp József felskiccelte ugyan előtte a figurákat, de még mielőtt a konkrét figuratervek elkészültek volna, felkérte Jankovics Marcellt, hogy tervezze meg a figurákat.

Ezek alapján kezdte el Nepp a storyboardokat rajzolni. Ám úgy alakult, hogy Jankovics Marcell - egyébként nagyon jó grafikával megrajzolt - karikaturisztikus figurái nem álltak kézre Neppnek. Ezért az én dolgom az volt, hogy a storyboardokban a Nepp által rajzolt és módosult figurákat, és a Jankovics Marcell figuráit közelítsem és kvázi fázist rajzoljak közé, és kialakítsam a mindenki által rajzolható figurákat. Jankovics Marcell az első etapban elkészült fő figurákat és fő epizodista szereplőket tervezte meg, később aztán korlátlan mennyiségű új figura vált szükségessé, és azokat ebben a 'középre belőtt' stílusban az én feladatom volt megtervezni."

Jankovics Marcell eredeti figuraterve, amin később még alakítottak. A sok apró eltérés között az is látható, hogy Bubó nem szivarozik, hanem pipázik:

A kis költségvetés ellenére a Kérem a következőt! igényesen, és aprólékosan megformált rajzfilm lett, amibe ráadásnak még olyan vizuális poénok is jutottak, mint például a szubjektív kamera, vagy szokatlan perspektívák használata. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a rajzfilm ma is frissnek és újszerűnek hat. "Miután a televíziós sorozatok költségvetése mindenkor lényegesen kisebb volt, mint az úgynevezett egyedi filmeké, az animáció, a mozgatás lehetőségei elég korlátozottak voltak, és hogy ne mindig a közeli, szekond vagy kis totál beállításokat használjuk, ilyen merészebb kamera állásokkal próbáltuk változatosabbá tenni a képi világot. Az ilyen 'gazdagítás' volt a legolcsóbb."

Aki emlékszik a Bubó első két szériájára, annak biztos feltűnt, hogy a második sorozatban már dalbetétekkel is bővült rajzfilm, minden epizódban elénekel egy számot valamelyik szereplő Romhányi József dalszövegeire. "Kezdett a világ musicalesedni, és persze az tuti siker, ha gyerek, ha állat, ha nóta van valamiben. Ezen kívül Deák Tamás, aki a zeneszerzője volt a sorozatoknak, a zeneszerzés mellett dalszerző is volt, ezért úgy gondoltuk, akkor miért ne legyenek dalok is filmekben, amiből esetleg egy külön hanglemezt is ki lehet adni. Talán a sikert is elősegíti, másrészt így van esély, hogy utóélete is legyen ezeknek a zenei betéteknek." [Sajna nemigen lett, nem adták ki lemezen.]

A Bubó rajzfilmek történetei századfordulós díszletek és jelmezek között játszódtak, nem úgy, mint például a Mézga, vagy a Gusztáv, amelyek a hatvanas évek világának hű lenyomatai. Mivel a Bubó-sorozat időtlen emberi tulajdonságokat vesézett ki, ezért ideálisabb is volt az aktuális téren és korszakon kívül helyezni a történeteket, így a mondanivaló is időtlenebb lesz. "Ezek egyéni vonzalmak is, ahogy például a Macskafogó a negyvenes évek világát idézte, meg a swing-korszakot. Vagyis ez azon múlik, mihez van vonzódása az embernek, ez a fajta kosztümös világ, ez úgy Neppnek, mint nekem és Marcellnek szívünkhöz közelálló volt. És tegyük hozzá, a jelen divatja sokkal gyorsabban változik, és ami ma korszerűnek számít, az holnap már nem az, tehát ha a miniszoknya a divatos ma, holnap a hosszúszoknya lesz az, egyszóval így nehezebb az állandóság, vagy a stabilitás érzetét fenntartani, megtartani. És ha egy ilyen történetben korábbi korszakra megy vissza az ember, akkor az időtállóbb."

Sokszor elmondtuk már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az akkori animációs filmekben a legjobb színészek kölcsönözték a hangjukat a figuráknak. A Kérem a következőt!-ben a doki hangja Szabó Gyula volt, Ursulát Csala Zsuzsa tette élővé, a Csőrmestert Bodrogi Gyula szinkronizálta, Teknőc Ernőt pedig Gyenge Árpád. Detre Annamária, Kaló Flórián, Körmendi János, Rátonyi Róbert szintén a hangjukat adták a rajzfilmhez. "Szabó Gyula akkor már nagyon sok mindenben szerepelt - meséli Ternovszky Béla -, és tudott volt róla, hogy remekül tud a hangjával bánni. ["Játszottam már Mici mackót a rádióban, a Kék Madár kutyáját a színházban, Frakkot a tévében - voltam már sánta nyúltól kezdve törpeautóig majdnem minden. Megannyi 'előtanulmány' Bubóhoz."] Csala Zsuzsa alkatilag adta magát. Bodrogi Gyula bármire kérték, abban zseniális volt. A vágónk, Hap Magda mondta mindig, hogy az a lényeg, hogy színésszel kell dolgozni. Tehát az volt az elvünk, hogy első osztályú színésszel szabad csak dolgozni, ne a büfében nézzünk körül, hogy 'gyere be, jó leszel te is', hanem első osztályú színészeket kérjünk föl."

Szabó Gyula így mesélt a korabeli Film Színház Muzsikának a figura megformálásáról: "Amikor Bubó szerepét megkaptam, felejthetetlen főiskolai tanáraimra, érdekes egyéniségű professzoraimra gondoltam. A kis pszichiáter figurájába oktatóim karikírozható vonásait igyekeztem tömöríteni, persze igyekeztem, hogy a doktor alakja nehogy kioktató, netán tolakodó - hanem inkább fantázianyitogató legyen..." "Én pedig az SZTK-ból mintáztam Ursula alakját. Itt nap mint nap látni nővérkéket, amint sürögnek-forognak az orvosok és a betegek körül, amint megállnak az ajtóban, hogy védelmezzék a rendelőket a betolakodóktól" - tette hozzá Csala Zsuzsa.

Ahogy a Mézgáról szóló cikkünkben már részleteztük, a rajzfilmszinkronok esetében elő-dialógfelvétel a bevett szokás, ami azt jelenti, hogy a színészek nem a már kész filmre szinkronizálnak, hanem a rajzfilm elkészülte előtt mondják szalagra a szöveget. Először megismerkednek a szituációval, a sztorival, a képes-forgatókönyvből megnézik a figuratervet, hogy egy korpulens, kövér figurát, vagy szikárat kell szinkronizálni. (De Nepp József rendező lehetőség szerint már eleve úgy választotta ki a színészt is, hogy morfológiailag hasonlítson a figurára: például Csala Zsuzsa az Ursulára.) Ezek után pedig rádiójáték-szerűen eljátszották a dialógusokat, majd ehhez a felvett "hangjátékhoz" igazították a rajzfilmesek az animációt. "A színészeknek a forgatókönyv képeit mutatjuk meg, még a munka legelején, s a művész - ez esetben Szabó Gyula - a kép után hangjával megformálja a figurát. A szövegmondáshoz ezután kockázzuk ki pl a madár mozgását, a dühös vagy vidám, megértő vagy bölcs arcmimikáját s a szájmozgásokat" - árulta el a részleteket a Bubó készítésekor Nepp József a Rádióújságban. De Csala Zsuzsa is nyilatkozott 1976-ban a sorozat hangfelvételének kulisszatitkairól: "Ursulát Nepp József mutatta be nekem egy papírlapon - mintha saját gyereke lenne, olyan szeretettel. Ahogy nézegettem a képet, éreztem, hogy Nepp elsősorban 'figurában' gondolt rám. A hangom azonban nem egyezett Ursuláéval, így a rendező utasítására mélyebben, öblösebben szólaltam meg. Ez nem volt egyszerű - gátlásaim miatt. Amikor például dudorászgatnom kellett volna, hosszú ideig nem jött ki hang a torkomon. Hiszen évszámra nem szinkronizáltam, a rajzfilm-stúdióban pedig ez az első munkám."

Rendszerint a rendező instruálta a színészeket, de előfordult az is, hogy egymást instruálták a színészek, nagyon sokszor éppen Bodrogi Gyula Szabó Gyulát. "Abban az időben törekedtünk arra, hogy hogy két-három szereplő együtt mondja - és akár egymás szavába vágva - a szöveget, így sokkal élőbb a dolog. Ez ma egyeztetési problémákba ütközik - avat be minket Ternovszky Béla -, meg olcsóbbá is teszi a felvételt, ha külön-külön veszik föl. Ezért manapság minden szereplőt szinte külön vesznek föl, kihagyja a vele párbeszélő színész szövegét, vár egy kicsit, és aztán folytatja, majd végül összevágjuk. A szövegeket aztán fedésbe lehet hozni, tehát technikalilag meg lehet oldani, hogy egymás szavába vágjanak, de azért mégsem az igazi."

A Kérem a következőt!-nek harmadik szériája is készült 1982-84-ben, de ezt már nem ugyanaz az alkotói csapat készítette, mint az első kettőt. "Nepp József már nem akart vele foglalkozni. Én akkor már másban dolgoztam, ez ugyanis jó pár évvel későbbi felkérés volt a tévé részéről. Ezalatt felnőtt a Pannóniában egy olyan gárda, akiknek szintén lehetőséget kellett adni, mint ahogy annak idején mi is megkaptuk a lehetőséget például a Gusztáv-sorozattal. Ez a dolgok természetes rendje. Ha akad egy nagyobb lélegzetű meló, akkor a fiatalabb generáció, Hernádi Tibor, Haui József, Kovács István és Maros Zoltán kapjanak lehetőséget."

Érdekességek:

"Dr. Bubó az általános kistojás-iskolás évek után a Szederi Indáziumban érettségizett, majd felvételt nyert az Orvosi Begyetemre. A táplálkozás kór-szerű kérdéseiről írott 'Erdei Bogyókúra' című desszertációja alapján elnyerte a 'decens' huhogányos fokozatot." (Romhányi József)

"Gyakran fog mellé, és ezt viccel üti el. De ebben nem csak ő a hibás. Tudvalevő, hogy korunk a nagy neuraszténiák kora, s minden tünetet, nyavalyát általában ezzel magyaráznak, ami elég tág teret enged a sarlatánságnak." (Nepp József)

"Pontosan úgy tudok huhogni, mint egy bagoly, ám erre a képességemre nem volt szükség, így csak kollégáimat szórakoztathattam vele a felvétel szünetében." (Szabó Gyula)

"Azt hiszem, nem csak én kedveltem meg Ursulát. Egyik nap a következő feliratot vettem észre a lakásom ajtaján: 'Szeretlek Ursula'. S az autogramgyűjtők rendre azt kérik, írjam a nevem mellé: Ursula." (Csala Zsuzsa)

"Annak ellenére, hogy ez már a második tizenhárom részből álló sorozat, a Kérem a következőt! rajzfilmnek csak egyetlen epizódját láttam viszont a képernyőn, hiszen majd minden este játszom." (Szabó Gyula)

Linkek:

Jankovics Marcell honlapja

 

Filmcsík-részlet a harmadik szériából, Haui József honlapjáról