A múlt heti reality-felhozatal általam is követett két versenyzője (táncosokat nem nézek, az X-Factor meg külön kategória) kiváló epizódokkal jelentkezett, melyek mintha pont azoknak készültek volna, akik a competiton-reality műfaj hitelességében kételkednének. A Survivorról Jeff Probs, a reality Emmy-díjas műsorvezetője már múlt héten beharangozta, hogy nagyon kemény lesz, és figyeljünk jól, mert az epizódban ténylegesen aggódott az egyik versenyző életéért, a The Amazing Race-ről pedig csak annyit lehetett tudni, hogy az egyik versenyző tériszonya akár a befutók kilétét is eldöntheti.

Azok, akik eddig netán kételkedtek volna abban, hogy a Survivor valós, és annyival elintézték a szigetes kalandokat, hogy ezek a szereplők csak megjátsszák a szívást, azok az idei évad láttán biztos meginogtak, mert ennyire kemény szezonja nagyon régen nem volt ennek a valóságshow-nak. Napokon át esik az eső (jelen esetben három napon át egyfolytában), a játékosoknak nincs hova menekülniük előle, a tűz és az eső nem egy nyerő kombináció, kaja nincs, kimerülten és éhesen kell a védettségi és jutalomjátékokban részt venni, így csak idő kérdése volt, mikor fordul ki a szeme valamelyik delikvensnek, de azt nem gondoltam volna, higy az egyik legerősebb Russell lesz az, aki megszívja.

Ijesztő volt látni, ahogy a csávó elájul, és totál nem tudja, mi történik vele, ráadásul amikor felült, és körülnézett, és már azt hittem, hogy minden oké, akkor kifordult a szeme, és puff, eldőlt, mint egy zsák - Jeff arca mindent elárult, tényleg be volt szarva a pali. Be is lehetett, mert Russell vagy fél percig nem volt velünk, a szívverése lelassult, az orvosok ott ütögették a mellkasát, és ugyan biztos vagyok abban, hogy közvetlen életveszélyben azért nem volt, elég sokkoló volt látni, hogy ott küszködik a porban. Hazaküldték, mert nem volt más választásuk, amit nagyon sajnálok, mert iszonyú ellenszenves pali volt, akit imádtam volna szívni látni később, amikor az ügyes manipulátorok kigolyózzák.

Az Amazing Race kevésbé drámai, de legalább ennyire izgalmas epizódot produkált, kezdve azzal, hogy úgy látszik, az átlagamerikai kombinációs készsége (a szövegértésről vagy a földrajzi ismeretekről nem is beszélve) messze elmarad egy átlag magyarétól - a két feka kosaras csávó kínlódása sz órával, vagy a vízipipák összerakásakor látott értetlenkedés az agyamra ment, de ez a műsor pont ettől jó, ott drukkolsz a képernyő előtt, és szidod az idiótákat. 

Az utolsó jelenet aztán erre is rá tudott tenni egy lapáttal, az a hiszti, amit a szőkecsaj levágott a három emelet magas csúszda láttán, az nem volt semmi,  a készítők meg jó nagy rohadt szemétládák, hogy pont olyan feladatot tűznek ki, amiről tudják, hogy az egyik versenyző nem fogja tudni megcsinálni. Az órás szívás miatt utolsó helyre csúszott kosarasok persze ezzel jól jártak, mert nem estek ki (a szőke lányka nem tudta rávenni magát a lecsúszásra), de van egy olyan érzésem, hogy ha utolsók lettek volna, Phil non-eliminationt jelent be, mert jó fazonokról van szó, akiket szívesen néz az ember. Drukkolok is nekik rendesen (istenigazából mindenkinek drukkolok, csak a hülye nevű szőke párosnak nem).