A tévés vetélkedő nehéz műfaj, statikus, és unalmas, hiszen általában egy játékos küzd a játékvezetővel, szabályokkal, akadályokkal, és ezt kell egy műsor keretén belül szórakoztatóvá tenni, tessék csak elképzelni, milyen nehéz lenne mondjuk abból az ötletből érdekes, a nézőket a képernyő elé ültető műsort készíteni, hogy “ül egy pali egy székben, vele szemben a műsorvezető egy másikban, aki kérdéseket tesz fel neki.” És tessék, a Legyen ön is milliomos! működött, többek között azért, mert volt egy olyan műsorvezetője, akinek elhittük, hogy mindent tud, és a képernyő előtt együtt játszhattunk a ceglédi postással - tessék kipróbálni, nincs is annál viccesebb, mint egy kocsmában a blőd tippek mellé felsorakoztatott érveket hallgatni a rezidens alkoholistáktól.

Az Áll az alku? a versenyben eleve hendikeppel indul, hiszen az együttes játék tulajdonképpen ki van zárva, hacsak nem azzal szereti az ember tölteni az időt, hogy hangosan számokat üvölt a képernyő előtt, mert ez a játék ennyiből áll, ugye. Ezt találták ki az Endemol nevű holland cégénél az ezredfordulón, ez az alapja a számos variációnak: egy pali áll középen, és számokat mond, erre kinyílnak a táskák, és vagy megszívta, vagy nem. Ennél egyszerűbb vetélkedőt nem lehet kitalálni. Az amerikaiak a csöccsel és/vagy kutyákkal mindent el lehet adni elv értelmében felsorakoztatnak 24 csajt, ők tartják a táskát a kezükben és nyitogatják azokat, mert hát ez nem egy olyan feladat, amihez atomfizikus kell, viszont egy falkányi mopszot mégse taníthattak be.

Mi, magyarok ezen is csavartunk egyet, és ugyan a táskákat a csajok hozzák be, talpig aranyban, és a kamerák tanúsága szerint falatnyi bugyiban, de utána nem nyitogatnak, hanem rábízzák a feladatot huszonegy játékosra, mert a Tv2 egy valóságshow-t kerített a műsor köré, amiben a játékosoknak olyan becenevei vannak, mint például Mágus vagy Mike Big B, a dísznéger, aki nagyon vicces, mert töri a magyart, komolyan. A játékosok az egész évadon át együtt vannak, és mindig más kerül abba a helyzetbe, hogy kiállhasson Kovács Áron mellé hülyét csinálni magából egy olyan végtelenül egyszerű tevékenység során, mint egész számok felsorolása 1 és 21 között.

Nekünk nem elég kinyitni a táskát, nálunk a a nyitogatónak mindenféle hülyeséget kell hozzátennie a mutatványhoz, hogyaszongya “egész nap az az érzésem volt, hogy ebben a táskában lesz az ötezres, de lehet, hogy csak a tangám csúszott fel a fenekembe” és amikor a táskában a huszonegymilliós összeg van benne, akkor látványos elkámpicsorodás jön, a nyitogató szája széle remegni kezd a csalódottságtól és elnézést kér, a játékos pedig a könnyeivel küszködik. És ezt hívja a Tv2 szórakoztatásnak.

A leginkább egy másodosztályú olasz varietéműsor leharcolt díszleteire emlékeztető kulisszák közé bezavartak egy ripacskodó, a feladatával láthatóan ki nem békülő (értsd: nem ő van a középpontban) műsorvezetőt, aki prosztó beszólásokkal idegesíti a nézőt, és olyanokat dúdol, hogy “fekszem a lányon”, amit kurva viccesnek tart ő is, meg a bértapsoló közönség is, csak éppen ránk, a tévé előtt feszengő nézőkre nem gondolt senki. Esküszöm nem hittem volna, de visszasírom a játék hőskorát, amikor dettó erőltetett marhaságokat adtak a nyitogatók szájába, de legalább ott volt Gundel Takács Gábor, aki finom humorral és tényleg ironikus beszólásokkal vezette le a műsort. Legalább nem akartam azonnal villát szúrni a szemembe.