Amikor meghallottam, hogy a CBS orvosi sorozatot forgat, ráadásul egy specifikusan a szervátültetésekkel foglalkozót, nem nagyon értettem, hogy állunk a minekkel. Nincs ugyanis egy olyan kórházas sorozat sem, mióta színes a televízió, ami ne forgatott volna le legalább egy ilyen témájú epizódot, hiszen nagyon hálás téma ez, annyi drámai pillanatot, mint egy szívért ácsingózó haldoklóról szóló epizódban el lehet sütni, máshol nem nagyon lehet látni.

Ami viszont működik évente egyszer, az nem feltétlenül jó hétről hétre, mert unalmas, repetitív és érdektelen lesz, most őszintén, ki az isten nézne egy olyan sorozatot, amiben hétről hétre szerveket pakolnak donorból hűtőtáskába majd megmentésre váró betegbe? Jó, körül lehet járni az etikus szervaratás kérdését, hogy mennyire kóser az, ha az orvos már akkor nekilátna szeretteink szerveinek szétosztogatásához (alliteráció, höjj) amikor én még mondjuk szeretnék elköszönni tőle, és el lehet húzni egy-egy esetet a 38 percig is, odaér-e a menőhelikopter időben a szervvel, és így tovább.

A Three Riversnek nem a vasárnap látott epizód volt a "rendes" pilotja, azt kihajították a fenébe, és újraforgatták, nagyrészt új szereplőkkel, de még így sem ez, hanem a sorozat eredetileg harmadik epizódja került adásba elsőként, mert ebben elméletileg jobban bemutatják a karaktereket, mint a másikban. Erre tessék, kapunk egy olyan részt, amiben a fent említett drámai pillanatok mindegyikét ellövik, moralizálunk és izgulunk egy sort, megismerjük a csudakórház csudaorvosait, akik MINDENHEZ értenek, szívet, májat, tüdőt, tán még agyat is át tudnak ültetni, és ehhez nem is kell szakosodni, afféle reneszánsz emberként vállalnak mindent.

A legnagyobb baja a pilotnak kinevezett epizódnak még csak nem is a hiteltelenség, az, hogy a kórház úgy néz ki, mint egy sci-fi-sorozat díszlete a sok érintőképernyős, egész falat betakaró kütyüvel, vagy az, hogy egy etióp menekült csak úgy besasszézik ide, és két perc múlva már várólistára kerül egy új szívért, pedig se állampolgársága, se biztosítása nincsen, sőt, még az sem, hogy a csodacsapat egyik tagja semmit nem tud a májátültetésekről, nem.

A baj az, hogy minden annyira kurvára unalmas és szájbarágós, hogy az valami hihetetlen. Nem elég, hogy megmutatják nekünk a konfliktusokat, amiket a színészek jó közepes szinten el is játszanak nekünk, meg is magyarázzák őket, fasza szájbarágós stílben. Tessék elképzelni azt a jelenetet például, amiben a menekült fiatalember úgy köszönti a főszereplőt, hogy "Ó, doktor Jablonsky, maga a világ legjobb szervátültetője, nagyon sokat olvastam magéról az interneten", és ez nem vicc, hanem idézet a sorozatból. Ezzel az anyaggal a színészek sem nagyon tudnak mit kezdeni, én meg rendesen sajnálom, hogy az L-ben kiváló Katherine Moennig ilyen fos sorozatban pazarolja tehetségét, amiből én már csak mazochizmusból is meg fogok nézni még egy részt, de többet nem.