Az NBC-nek jelenleg egy olyan sorozata van, ami ugyan össznézettségben nem szaggatja az istrángot (szevasz, Winnie), de a demóban, azaz a reklámozóknak fontos 18-49-ben kiváló eredménnyel szerepel, ez pedig asz Office. A csatorna jelenlegi terméséből még csak esélye sem nagyon van egyik veteránnak vagy újoncnak sem, hogy 4.0 felett hozzon, szóval az Office a pávás adónak olyan, mint a bohócligának a DVSC.

Öt évad alatt már beállt a sorozat egy bizonyos szintre, amiről a brit eredetit szemellenzővel védő kisebbség azt állítja, hogy a béka segge alatt, a valóban fanyarabb és kínosabb poénokra épülő elődöt habzó szájjal szidó rajongók szerint az egekben van, én valahol a középutat képviselem, mert egyformán szeretem mindkettőt, de ez most annyira nem fontos. Az Office a nekem kissé lapos ötödik évad után, amiben Idris Elba sem tudta ellensúlyozni a Jim-Pam kínlódást, most úgy tért vissza, hogy páros lábbal rúgta be az ajtót.

A zseniális nyitójelenet után, ami már majdnem olyan vicces volt, mint amikor Dwight rágyújtja az irodát a népre (nevelési célzattal persze), az írók előkaptak egy alapvetően egyszerű, de tökéletes geget, terjesszen hamis pletykákat Michael a dolgozókról, és nézzük meg mi történik. Hát mi történne, elszabadul a pokol, az történik, nem tudom, hogy bírták ki röhögés nélkül a jeleneteket a színészek, amikor Jim és Pam Michael irodájában van, visítva röhögtem, mert ugyan pontosan tudtam, mi fog történni, de a színészek úgy eladták ezt a mindrámát, hogy az hihetetlen. Nem késő bekapcsolódni.