A P&P egy meglehetősen hányatott sorsú sorozat, legalábbis én annak tekintem, hiszen első körben az Office spinoffjának indult, aztán lett belőle egy külön Amy Poehlerre írt sitcom, és az állandó csúszások miatt az első évad sem kaphatott túl sok epizódot - egészen pontosan hatnál meg is álltunk. A csonka első kör nézettsége istenigazából nem indokolta a második évados berendelést (ez egy NBC-betegség, a Southland és a Chuck is úgy kapott újabb lehetőséget, hogy hasonló számokat hozó sorozatok a többi adón már régen hullanak), de a sorozatban valóban volt valami, ami miatt nem lehetett egy szimpla legyintéssel elintézni.
.png)
Az alapötletért nem fog senki innovációs díjat kapni, munkahelyi komédiáról van szó, a készítők az Office köpenyéből előbújva a papírgyár irodájához hasonlóan unalmas munkahelyet kerestek, és találtak: egy kisvárosi önkormányzat városfejlesztési osztályának szabadidős létesítményekkel foglalkozó csoportját. A bürokrácia persze mindig hálás humorforrás, tessék csak a Tékozló Homár posztjaira, vagy pár legendás Hofi-standupra gondolni, szóval nagyon nagy kockázatot nem vállaltak be a készítők, már csak a megfelelő színészeket kellett összeszedni.
.png)
Oly sok sorozathoz hasonlóan a P&P legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy a kvázi dokumentarista stílusban forgatott történethez olyan szereplőket találtak, akiket látva tulajdonképpen kurvára mindegy a történet, én speciel magasról teszek arra, hogy a gödörből lesz-e játszótér, inkább nézem a csetlő-botló Poehlert, a földbunkó főnökét alakító Nick Offermant, a komikus zseni Aziz Ansarit, vagy a sorozat egyetlen épeszű karakterét alakít Rashida Jones-t, ahogy az idétlenebbnél idétlenebb szitukban viselkednek.
Jó, a történetek sem rosszak, persze, ha nem írnak jó dolgokat Ansarinak, akkor ő sem lenne ennyire rohadtul vicces (bár róla simán el tudom képzelni, hogy imprózza az egészet), Poehler pedig már veterán a szakmában, aki a Saturday Night Live-ban mindent átélt, meg annak fordítottját is - éppen ezért volt nekem furcsa, hogy miért nem volt olyan laza az első évadban, mint a második évad nyitóepizódjában, ami a meleg pingvinekkel és az azt követő médiahepajjal az év eddigi legviccesebb félórája lett. Jót tesz a karakterének, ha kicsivel emberközelibb, szerethetőbb idióta lesz, nem kell a Michael Scott-utat bejárnia, ő nem az a fazon, mint Carell. Én tuti maradok a második évadra, csak aztán nehogy kaszát kapjon a sorozat két hónap múlva.
