A tavalyi év számomra legkellemesebb meglepetése a Fringe volt, ami egyrészt a kiváló időpont miatt (az év második felében megkapta az Idolt felvezetésnek) másrészt a kiváló forgatókönyvek és az áthúzódó Nagy Rejtély miatt rendszeresen a képernyő elé ültetett, és ami még fontosabb, rajtam kívül vagy 10 millió amerikait is, így nem volt kérdéses a második évad berendelése. Az X-akták utódának kikiáltott, de annál - számomra legalábbis - lényegesen többet nyújtó sorozatnak azért megvannak a maga hülyeségei, de ettől még el nem tudom képzelni a hetemet John Noble nélkül.

A szereposztás ugyanis az, ami elviszi a hátán a sorozatot, és ha nincs a Waltert alakító ausztrál színész és a meglepően érett játékot nyújtó Joshua Jackson, akkor lehet, most nem lenne poszt a Fringe második évadáról, ugyanis az erős női karakterekre előszeretettel építő JJ Abrams az első évadban nem tudta kihasználni Anna Torv képességeit, azonkívül, hogy Olivia ide-oda rohangált, és nézett a nagy szemeivel, színészi játékról nem beszélhettünk esetében - márpedig az Aliast vagy a Felicity című sorozatát elsősorban a főszereplő(nő)k vitték a hátán.

A második évadra rebootot ígértek, meg változásokat, hogy az új nézők is be tudjanak kapcsolódni az eseményekbe, és biztos vagyok abban, hogy sikerült is újabb arcokat szerezni a csütörtök esti premierrel, de totális rebootról azért ne beszéljünk. Az előzmények ismeretében elég furán nézhették az idény első epizódját az újoncok, alakváltó vagy testrabló faszi egy párhuzamos univerzumból, halott, majd feléledő főszereplő, és így tovább, szóval nem volt ez annyira egyértelmű.

Aminek örültem, az, hogy Torv az ágyba kényszerítve kicsit játszhatott is, nem kellett szaladnia, meg embereket irányítania, ez jót tett a karakternek, no meg Peternek is, aki tököket növesztett 42 perc alatt, és úgy tűnik, sokkal inkább kiveszi a részét majd az akciókból, mint eddig tette. Walter maradt olyan, amilyen volt, rajta bűn lenne változtatni, a komikumában is tragikus karakter a legjobb az egész sorozatban.

Jók voltak az utalások az előző évadra, és ugyan messziről üvöltött a cliffhanger, de akkor is bejött, mert vétek lett volna a csávót csak úgy lerendezni, hogy áthelyezték, passz. Ami egy picit sántított, az az új karakter bevezetése volt, a csaj nagyon hamar elfogadta a furcsaságokat és meg sem rezdült egy alakváltó láttán (tényleg, attól, mert valaki egy párhuzamos univerzumból jön, mitől lenne alakváltó? Bár elolvasva a kérdést, eleve tök értelmetlennek tűnik, mindegy), ráadásul annyira nem is szimpatikus első blikkre. Az irány ettől eltekintve jónak tűnik, legközelebb a midseason előtti utolsó résznél elemzünk - hacsak nem kerül sor valami kiugróan jó epizódra addig.