A Jóban-rosszban ezredik adása olyan volt, amilyet szerencsére nagyon ritkán láthatunk a magyar televíziókban. A beharangozóhoz méltóan rémálom volt a javából, de abból is a hidegrázós, lábujjlefagyós, alhasi görcsös fajta.

Arról persze senki sem mert álmodni, hogy a Jóban-rosszban jubileumi része akár csak megközelíti majd a csatornán múlt héten adott Ok nélkül című Doktor House-részt, aminek nagyon hasonlít a tematikája az itt kitűzött célokra. De azt azért a legdurvább rémálmaiban sem merte szerintem senki elképzelni, hogy az ünnepi adás az Irigy Hónaljmirigyet vagy a Sas József kabarékat is alulmúlja (vö. az „Együtt szívunk, együtt nevetünk” jelenettel, kb. 12. perc).

A sztori szerint négy szereplő álmait mutatta volna be a duplaepizód, de az egymás után pakolt jelenetek halmazából alig-alig derült ki, hogy éppen ki álmodik és ki kinek a rémálma. A dramaturgia totális hiányánál viszont sokkal megrázóbb volt a színészek botrányos ripacskodása, élükön Liptai Claudiával. Nincs az a Kisváros, Szomszédok vagy akár Família Kft. epizód „Eddig-eddig-eddig vagyok” Cecíliával együtt, amiben valaha is ennyire lejáratták volna magukat magyar színészek.

És nincs az a falusi szekérszínház, ahol nem járt volna tojásdobálás Margit nővér elcsúszott playbackjéért, Gesztesi nyakörves jelenetéért, a fuldokló beteg feletti gyermeteg konzíliumért. Betegesen ócska minden pillanata. Aki eddig bármit is várt a sorozatba importált angol forgatókönyvírótól, most letehet róla, a pasit - ha valaha is nagy fogás volt egyáltalán -, mostanra tuti beszívta a csatorna szippantós kocsija.

És hogy mi van a csatornalében? Magát Magdi anyusnak álmodó rezidens orvos, álbuddhista élveboncolás, Liptai hányadékmaszkban, pedofil csókolózás és gyilkos kávéautomata. Aki nem hiszi, nézzen utána: