"A szocialista nagyüzemi gazdálkodás körülményei közt más értelmet nyert a kenyér. De a kenyér szeretete, tisztelete itt maradt közöttünk. Ezt jelzi az új kenyér ünnepe is. Az az ünnep, amely immár örökre összeforrott a jog és a szabadság szocialista eszméjével."

Az augusztus az átkosbeli médiában nem csak a kötelező 20-i témák (kenyérgyártás, édesanyám kenyere, az új kenyér, a '49-es alkotmány magasztalása, István király mellékesen megemlítve) felmondásával telt el, hanem az építőtáboros riportok tömkelegének idénye is volt (még beépülős riport is volt), és ezt még alkalomadtán megfejelték a szabad Románia évfordulója alkalmából írott köszöntőkkel. 1979 nyarán ezzel párhuzamosan óriási vita zajlott az Ifjúsági Magazin hasábjain a csöves-jelenségről, és hogy egyből kössük is a dolgot az építőtáborokhoz: a cikkekből kiderül, hogy létezett ekkoriban a táborokban Som Lajos brigád, Piramis brigád, Révész Sándor brigád. És ez nem kis fejtörést okozott a KISZ-nek.

Eközben persze a tévében zavartalanul ment a revü és operett, Som Lajos nem kavart be, csak az építőtáborba. Egyébként az 1979. augusztus 20-i műsor kilógott a sorból:

"A televízió sokszor közvetített már majálist, műsoros szabadtéri rendezvényt, ám fennállása óta először fordul elő, hogy augusztus 20-án saját maga rendez népünnepélyt. Az idén erre kerül sor, méghozzá egyszerre több helyen: falun, városon és a fővárosban. A Tv szórakoztató osztálya, valamint a pécsi és a szegedi körzeti stúdiója tehát ez alkalommal nemcsak a képernyő elé hívja közönségét, hanem az erre a napra épített szabadtéri színpadokhoz is. A cél: minél több szórakoztató műsor felvonultatása. Lesz musical és kabaré, népi tánc és artistaszám, revü és vidám irodalom, operett és bábprodukció, magyar nóta és balett."

De kezdjük az elején, mit néztünk 1979 augusztus 20-án. Természetesen 9:48-kor Műsorismertetést, ez csak két percig rabolta az időnket, utána rögtön jött az Idősebbek is elkezdhetik, amit ilyenkor valószínűleg senki nem nézett, de a tévék már bekapcsolva várták, hogy valami értelmes is legyen a képernyőn, a család meg közben tett-vett, reggelizett, ébredezett. Az első említésre érdemes műsor a Tisztavatás volt 9:55-től, majdnem egy óráig tartott, aztán rövidke Hírek után a Virágfűzér, a szegedi körzeti stúdió műsora kapta meg a képernyőt. "A nemzetközi gyermekév tiszteletére készített műsorban versek, novellák, dalok hangzanak el - gyerekek előadásában." Na, ez volt az, amit ki nem állhattam. A lényegre persze még mindig várni kellett, mármint a légiparádé közvetítésére, de már közel jártunk hozzá, csak a Paraszolka horgászik című szovjet rajzfilmen kellett túlesni (amúgy a szovjet rajzfilmek a néha bénán előtérbe tolt nevelő célzatot leszámítva igényesek voltak, ilyen például Paraszolka is, amelynek egyik epizódját itt lehet megnézni). 11:25-től 12:55-ig nézhettük a Budapesti Honvédelmi Napot, vagyis közvetítést az "Országház előtti Duna-szakaszról, a hagyományos vízi- és légiparádéról". Ne feledjük, '79-ben járunk, ekkor már megjelent a televíziós műsorvezetők újabb generációja, ezt a műsort például Déri János és Feledy Péter vezette.

És mivel '79-ben járunk, ezért 12:55-től bizony kemény, embert próbáló műsorszünet vette kezdetét, egészen 15:13-ig. De szerencsére utána legalább a gyerekeknek jó volt, mert 15:15-től nézhettük a Zsebtévét, amiben ekkor már Gyabronka József játszotta Móka Mikit, viszont "Bálint csúnya szavakat használ, mígnem a saját példáján okulva tanulja meg, hogy erről le kell szoknia." Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy mik voltak ezek a csúnya szavak.

Aztán danolásztunk egy kicsit, mert anélkül nem ünnepnap az ünnepnap, meg különben is: 15:45-re azok, akik a képernyők előtt maradtak, már nyakára hághattak a literes családi sörnek, meg az Éva vermuthnak, úgyhogy együtt lehetett dalolni a "Te vagy a legény, Tyukodi pajtás"-t, merthogy ez volt a műsor címe, és régi nótákat adtak elő benne nótaénekesek. De ki lehetett ezt bírni, sőt érdemes is volt, merthogy utána következett a Keménykalap és krumpliorr, minden idők egyik legjobb magyar ifjúsági filmje, ráadásul egyben adtak le két részt, így majd' kétórásra nyúlt az élvezet. Azt mindenki tudja, hogy az alapsztorit Csukás István írta, a filmet Ráday Mihály fényképezte, de azt biztos kevesebben tudják, hogy a 'forgatókönyvi konzultáns' Kardos G. György volt (jelentsen ez bármit is).

Ezután 18:05-től egy tipikus Kádár-kori műsor következett Vallomás szavakban és alkotásokban címmel, a tartalom annyira szívmelengető és annyira magáért beszél: "A portréfilm Takács Erzsébet SZOT-díjas szobrász küzdelmes alkotói pályáját mutatja be. A 'gyár művésze'-ként ismerik és tisztelik sokan, köztük több szocialista brigád, amely tagjául választotta." A gyár művészének küzdelmes pályája után Egri Jánosé volt a terep, aki ekkoriban a Lehet egy kérdéssel több? című vetélkedőt vezette. Ha máshonnan nem, a Gálvölgyi-paródiából biztos emlékszünk a műsorra. Egyébként félórás volt, 19 óráig tartott, héttől pedig végre elkezdődött a jó előre beharangozott Ünnep esti sokadalom című szórakoztató műsor egy csomó helyszínnel, közvetítéssel, kapcsolásokkal.

Például láthattunk műsort a mórahalmi tsz színpadáról (a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének ének-, zene- és tánckara lépett föl), a Csepeli Ifjúsági Parkszínpadról, ahol az Omega muzsikált, az Erzsébet-hídnál Oszwald Marika énekelt, és a Bergendy-együttes zenélt, valószínűleg nem egyszerre, a tévé I-es stúdiójában pedig kabaré ment ezerrel, Gálvölgyi, Körmendi János, Balázs Péter, Harsányi Gábor, Sztankay, Tábori Nóra szerepeltek benne. Azért ebbe a forgatagba még beszúrtak 19:10-kor egy Esti mesét, 19:30-kor pedig egy Híradót, de a mulatozás nem tartott sokáig, ugyanis 21:45-kor vége volt az aznapi műsornak, a portás lekapcsolta a villanyt, mehetett mindenki aludni, mert másnap vagy melóba kellett menni, vagy folytatni kellett a küzdelmes nyaralást a SZOT üdülőben.

Linkajánló:

 

Új kenyér ünnepe: kitalált hagyomány

 

Ludas Matyik augusztus 20. tájékáról

 

Retró emlékek '79-ből 

Idézetek ünnepi beszédekből, cikkekből:

 

"A proletárdiktatúra kezdetén megfogalmazott célokat pedig időközben sorra-rendre elértük. Az 1949. évi alkotmány például még csak programként tartalmazta a tőkés elemek kiszorítását a gazdaságból. Azóta nemcsak az iparban és más ágazatokban számoltuk fel a tőkés gazdálkodást, hanem sikeresen befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését is."

"Jogos büszkeséggel nyugtázzuk, hogy államunk jellege szocialista, hogy államunk erős, a hatalom szilárd s a nép az alkotmányos jogokkal élve védi, támogatja új rendszerét."

"Míg István király egykor véglegesen elindította a magyarságot az osztálytársadalom fejlődésének útján, addig az új honfoglaló, a felszabadult nép ezer évvel később indult el az osztálynélküli társadalom megteremtésének útján."