Amikor tavasszal megjelent az új babamagazin, írni akartam róla, de a magentában pompázó HelloBaby! felirat láttán meghátráltam. Élénken élt ugyanis bennem a terhességem alatt elolvasott számtalan kismamáknak szóló magazin, az összes hidegrázó pocaklakózással, kispapázással és édibédizéssel. Azt gondoltam, hogy a helytelenül leírt című lap mögött hasonló bugyutaságokkal fogok találkozni. De aztán eljött a nyár, a magazinok lapozgatásának hava, és kezembe került a HelloBaby! is. 

Amikor a szerkesztői beköszöntőből kiderült, hogy ez a lap nem kifejezetten babamagazin, hanem azon nők, családok lapja, akik gyerekre várnak, de ilyen-olyan okokból egyelőre nem sikerült nekik, újra meglepődtem, két okból is. Mire a HelloBaby! cím, ha nincs baby? Továbbá, mire ez a negédes köszöntés, ha a lapban semmi más nem utal erre a stílusra? Megnéztem az egyetlen lehetséges indokot, de nem licensz az újság, hanem saját fejlesztés. (Nem jut eszembe hirtelen más cím, mert ugye a meddőség témájában felmerülő lehetőségek nem éppen hívószavak, de nem is dolgom, hogy ezen gondolkodjak, mindenesetre kicsit átverősnek érzem.)

A legnagyobb meglepetés azonban nem is a szerkesztői levél volt (ami általában a női magazinok mérföldköve, én legalábbis ott szoktam abbahagyni egy kiváncsiságból kézbevett újság átlapozását), hanem, hogy azon vettem észre magam, hogy az utolsó oldalig elolvasom a lapot, pedig nem is vagyok célközönség. Ugyanis a HelloBaby! - a címét leszámítva - teljesen rendben van.

Abszolút korrekt cikkek vannak benne az inszeminációról, a lombikprogramokról, a terhesség elérése érdekében folytatandó egészséges életvitelről, méghozzá többnyire szakértők tollából, de közérthetően. Szép kivitel, visszafogott stílus, minimális bulvár, vízparton is elolvasható 80 oldal körüli terjedelem, és még arra is figyeltek, hogy a meddő párokat ne sújtsák angyalian aranyos csecsemők fotóival.

A meglehetősen kényes témájú, kéthavi magazinnak van létjogosultsága, ugyanis a statisztikák szerint ma Magyarországon körülbelül 400 ezer férfi és nő küzd terméketlenségi problémával. Ők azok az emberek, akik éveket áldoznak arra, hogy fájdalmas és idegtépő beavatkozások sorával hozzanak össze egy saját gyereket, miközben legtöbbször még a saját környezetüknek sem merik bevallani, hogy milyen problémákkal küzdenek.

Nekik valószínűleg sokat segít ez az újság, nemcsak azzal, hogy szakszerű tanácsokat ad, hanem magával a létével is, mert azt jelenti számukra, hogy nincsenek egyedül. A lapban van például egy szívszorító rovat, a Család születik, amiben arccal, névvel nyilatkoznak párok arról a küzdelemről, amit átéltek.

A sztárok felbukkanása persze a magyar viszonyok között törvényszerű, de engem például nem nagyon idegesít, ha Béres Alexandra vall a terméketlen időszakáról, vagy ha Soma fejti ki a nőiességről vallott nézeteit, mert egyrészt a fent említett okokból ennek helye van, másrészt, amíg ezek a kvázi bulvárcikkek kisebbségben vannak a szakmai írások mellett, csak színesítik a lapot. Persze az egyensúlyra vigyázni kell, de amíg ez sikerül, nincsen baj.