A SyFy rebrandingjával együtt indult útjára az új sorozatuk, a Warehouse 13, azaz 13-as raktár című izé, akcióvígjátéksorozat, aminek nem titkolt szándéka, hogy azokat is a csatorna nézésére csábítsa, akik egyébként úgy menekülnek a sci-fi műfajtól, mint az értelmes nők Benkő Dániel műsorának szereplőválogatásáról. A SyFy a premierrel elégedett lehet, hiszen 3.5 millió néző látta a duplarészt, más kérdés, hogy ennyiből hányan fognak vajon visszatérni a második részre.

A történet szerint van az USA-nak egy nagyon titkos és meglehetősen nagy raktára valahol Dél-Dakotában, ott, ahol a madár sem jár (első sablon kipipálva), ahol nagyon titokzatos és fura tárgyakak őriznek, nehogy bántsák a lakosságot (kettes sablon, pipa). A dolog már az ötvenes (?) évek óta működik, de hát az emberek már csak olyanok, hogy meghalnak, így kell az utánpótlás, a sorozatkliséktól eltérően ezúttal nem két FBI-ügynök, hanem Titkosszolgálatos kolléga képében.

Az egyik egy vidám, belevaló faszi, aki mindenből képes viccet csinálni, és iszonyú jól elszórakozik a fura tárgyakon, a másik meg egy karót nyelt csaj, aki egy múltbeli tragédiát próbál (sikertelenül) feldolgozni (még két sablon). Na, az ő feladatuk lesz a raktárt felügyelő Nagyok Okos De Kissé Excentrikus Tudós segítségével (sablon no. 5), hogy az USA területén még megtalálható többi veszélyes tárgyat megkeressék, mielőtt azok valami okkult baromsággal kárt tesznek a kovácsjánosokban.

A pilot szerintem hosszú lett, a duplarésznek túl sok értelmét nem láttam, ha csak azt nem, hogy feldobott a levegőbe pár olyan szálat, ami a heti kincsvadászat mellett majd tovább lendíti a történetet (és kicsúcsosodik egy cliffhangerben az évad végére), illetve a szokásosnál nagyobb teret adott a mellékszereplőknek, amit feltétlen pozitívumnak tartok. Ami a megvalósítást illeti, egy apróbb bakitól és az odafényképezéses borzalmaktól ektekintve különösebb gond nem volt, de nem kell Transformerst várni, a költségvetésből csak Lego-robotokra futná.

A színészek közül a mellékszereplők (Saul Rubinek és CCH Pounder) tetszett különösen, de ők akkor is bejönnének, ha csak állnának egy színpadon és a tiranai telefonkönyvből szemezgetnének. A sorozat kulcsa és igaz mozgatórugója a főszereplő páros kell, hogy legyen, akik egyfajta szegény ember Mulder-Scully duójaként botladoznak át az első 90 percen. Eddie McClintock annyira nem sármos, mint amilyennek el akarják adni, bár kétségkívül jó beszólásokat adtak a szájába az írók, akik között Jane Espenson, a BSG egyik alkotója is ott van. A társát alakító, furcsa arcú, de csúnyának nem nevezhető Joanne Kelly (Vanished) egy kicsit egydimenziós nekem, de legalább el tudom képzelni azt, hogy ráveti magát a társára, azaz a páros közötti szexuális feszültség, ami az ilyen férfi-nő párosokkal operáló filmekben elengedhetetlen, megvan.

Ha azt vesszük a minőség fokmérőjének, hogy hányszor alszik el egy piloton a kritikus, akkor a Warehouse 13 nem szerepel valami túl jól, mert nekem háromszor is sikerült elbóbiskolnom, az első ilyenre ráadásul a nyitójelenet alatt került sor, ami nem túl jó jel. Ettől függetlenül ez az X-aktákba öltött Sanctuaryval súlyosbított Indiana Jones-Eureka crossover szállított jó pillanatokat, és nézni fogom a következő epizódot is, különösen azért, mert érkezik majd Michael Hogan és Tricia Helfer a BSG-ból, valamint Joe Flanigan a Stargate Atantisból, ilyen vendégsztárok meg rontani csak nem fognak az eddig közepes színvonalon.

A Warehouse 13 tehát azoknak szól, akik szeretik a viszonylag egyszerű történeteket, egymást viccesen cseszegető főszereplőket és nem legyintenek annak láttán, hogy Nicola Tesla már a Stargate előtt feltalálta a zat nevű fegyvert. Egy kis akció, egy kis lelkizés, mindez leöntve misztikus maszlaggal - ha ez nem jön be valakinek, akkor nem ez az ő nyári sorozata.