Az önzetlenségből, puszta szívjóságból fakadó nagylelkűség nem könnyű sorozattéma, mert a készítőknek folyamatosan egy nagyon vékony vonalon kell egyensúlyozniuk a giccs és a hiteles, vagy annak tűnő történet között: elég egyszer átlépni a képzeletbeli vonalat, és annyi a szériának. Az NBC (főleg) Európában forgatott új nyári sorozata, a The Philanthropist pontosan ilyen, és ugyan már az első részben sikerült (nálam) leverni a giccslécet, mégsem mondanám azt rá, hogy rossz, vagy nem nézhető, sőt.

A történet középpontjában egy milliárdos üzletember áll, aki egy családi tragédia (meghal a fia) után kénytelen átértékelni az életét kissé, és egy Nigériában töltött katartikus éjszaka során rájön, hogy neki küldetése van, mégpedig azok megsegítése, akiken más nem hajlandó. Kisvártatva a nyakába veszi a világot, hogy ezzel foglalkozzon, az üzlet meg le van szarva. Ez így elsőre nem tűnik túl érdekesnek, de ha ha hozzátesszük, hogy az ihletet egy valós figura, bizonyos Bobby Sager adta, és számos, a sorozatban bemutatott történet (ha nem is pontosan ugyanúgy) valós alapokon nyugszik, akkor máris más leányzó fekvése.

A felvázolt főszál mellett aztán ott bonyolódnak a háttérben az emberi és üzleti viszonyok is, jótevőnk cégének igazgatótanácsa nem érti ezt a hirtelen jött nagylelkűségi rohamot, és persze majd ki is akarják hajítani a cégből, aztán ott a kötelező jóbarát (Jesse L. Martin), aki először csak hóbortnak gondolja az egészet, és majd szépen lassan fog rájönni, mi is az igazi motiváció. Van pár nő is a sorozatban, akik közül közel sem a legjobb barát nejét alakító Neve Campbell, hanem a titkárnőt hozó Lindy Booth a legérdekesebb, vagy az exnej, akit Krista Allen formál meg sírós szájjal.

James Puferoy viszont állat ebben a szerepben, a kissé egydimenziós Antonius (Róma) után láthatóan minden percét élvezi a forgatásnak, igazi mélységet kölcsönöz a meglehetősen összetett személiségű Teddynek, aki egyik percben még holtrészegen dug egy kurvát a szállodában, a másikban pedig mezítláb rohan át a dzsungelen, hogy egy faluba vakcinát juttasson el. Sajnos Michael K. Williams, aki a Drótban olyan zseniálisan formálta meg Omart, nem kap elég teret ahhoz, hogy egy sima díszítőelemnél több legyen belőle, de reménykedjünk, hogy a későbbi epizódokban többet szerepel majd.

Bobby Saget, aki Teddy figuráját ihlette, egy nagyon érdekes faszi, érdemes utánaolvasni annak, amit a családjával együtt tesz azért, hogy a világ akár legelvetemültebb országaiban is segítsen a rászorulókon, nem úgy, mint mondjuk Bono, vagy Sting, akiknek csak a szájuk jár, és közepesen sikerült önfényezős emlékkoncerteknél többet nem tesznek az általuk felvállalt "ügyek" érdekében.