Mostanában ünnepeljük negyvenéves születésnapját a Mézga családnak, az igazi sorozatklasszikusnak, amelynek poénjai ugyanúgy ütnek, mint anno, és amelyről 1969-ben azt írta egy beharangozó cikk, "a magyar rajzfilmgyártás európai viszonylatban is jelentős vállalkozása." Ez volt ugyanis az első televízióra gyártott, 25 perces családi rajzfilm-sorozat hazánkban, és nem kis kihívás elé állította az alkotókat. A Mézga család születéséről Ternovszky Béla, a sorozat egyik alkotója mesél olvasóinknak.

"Abban az időben paradicsomi állapotok uralkodtak: a Pannónia Stúdiónak keretszerződése volt a Televízióval. X millió forintot kapott a Pannónia az éves műsorra, és mivel adott volt a percár, azaz hogy hány forintból lehet egy percnyi rajzfilmet, vagy bábfilmet előállítani, ezért az is adott volt, hogy hány percre elég a keretösszeg. Ezen túlmenően a televízió olyan nagyon nem akart beleszólni, várta a Pannóniától az ötletet, a programajánlatot, hogy a Pannónia mire képes, milyen ötlettel áll elő.

A Mézga története úgy indult, hogy Matolcsy György, a rajz-osztály vezetője felkérte Nepp József rendezőt, hogy találjon ki valamilyen televíziós sorozatot, de lehetőleg családi filmet, azaz nem kizárólag gyerekeknek, hanem a szülőknek is - minden korosztály számára. Nepp József akkoriban számos forgatókönyvet írt különböző kollégák, alkotók részére, például tárgyanimációs filmek forgatókönyvét Foky Ottónak, egyedi filmek garmadáját nekem, másoknak, saját magának, tehát nyilvánvaló volt, hogy tehetsége van az íráshoz, forgatókönyvíráshoz. Ő a felkérés után ki is dolgozta a Mézga-sorozat ötletét, szinopszisát, tizenhárom filmötletet, filmnovellát. Majd ezt megmutatták a Magyar Televízió szórakoztató főszerkesztőségének, nekik pedig tetszett a Mézga család ötlete, rábólintottak.

Az első négy epizódon négy különböző stáb dolgozott, és amikor kész volt - egy év alatt készült el -, akkor vártuk a reakciót a Televízió illetékeseitől. Ugyanis nem voltunk még biztosak abban, hogy ilyen sorozatot várt-e a Televízió tényleg. Ilyenkor a Televízióban belső vetítéseken nézték végig a részeket, és amíg nem született döntés, hogy igen, ez jó, addig le kellett állnunk, hiszen nem volt biztos, hogy lesz a folytatásra pénz, és a következő évi keretben szerepel-e a produkció. Ezért az első négy rész elkészítése után volt egy hosszabb szünet, de ekkor még a képernyőkön persze nem láthatták a nézők. Érdekesség, hogy Matolcsy György a Pannónia Filmstúdió vezetője ekkoriban kötött megállapodást De la Grandier úrral a La Fontain sorozat gyártására, és az ebből származó bevételek egy részének átcsoportosításával sikerült a hátralevő epizódok költségét megnövelni."

Az egész alaphelyzetet, alaptörténetet, a bohókás családot, a karaktereket: Paulát, Mézga Gézát, Aladárt, Krisztát, Márist és a távoli ükunokát, MZ/X-et, tehát mindezt teljes egészében Nepp József találta ki, a figurákat már megrajzolta, az egyes figurák karakterét, tulajdonságait szóban leírta, a sztorikat pedig képes forgatókönyben megírta. De a végső formához nagyban hozzájárult Romhányi József is.

Modellrajz Mézgáról és Aladárról:

"Amikor a televízió igent mondott a sorozatra, akkor a Pannónia dramaturgja azt javasolta, hogy ehhez kellene egy dialógusíró - mesél tovább Ternovszky Béla. Nepp József még megjegyezte kicsit indignáltan, hogy írt ő már forgatókönyvet, dialógusokat. Mire a dramaturg azt mondta, hogy igen, de itt nagy mennyiségben kell írni. Nepp József erre megkérdezte, hogy kire gondolna. Fölmerült egy-két név, Romhányi József is szóba került, és ellene Neppnek sem volt semmi kifogása. Ugyanis akkor már a Flinstone sorozatok javában mentek, azoknak Romhányi-féle magyar szövegváltozata mindenki által ismert és kedvelt volt."

Így került a Mézga alkotógárdájába Romhányi József, aki egy 1975-ös cikkben beszélt szokásos humorával a munkamegosztásról: "Nepp József képekben írja a maga részét, méghozzá beszédes képekben, az alapötletektől a részmegoldásokig egyenlő társként. A szövegek, párbeszédek megírásával a másik fél [azaz Romhányi József] egészíti ki a munkát. Az ilyen társszerzői viszony roppant hasznos, ha a képek rajzolója nem rajzol leírhatatlant, az író pedig nem ír képtelent..." Vagyis a munka menete úgy zajlott, hogy Romhányi József megkapta a rendezőtől a képes forgatókönyvet, és ahhoz írta meg a párbeszédeket.

"Nagyon sok mindent Nepp József hozott - emlékezik Ternovszky Béla -, de természetesen a dialógusok során jó pár dolog alakult, a végleges formához Romhányi is alkotó módon hozzájárult. A verbális poénjai sok esetben a figura karakterét is erősen befolyásolták. Ilyen volt az, amikor kitalálta, hogy Aladár mindig mondjon valami kis bölcs benyögést, vagy például azt a mondatot, hogy 'egy forintért megmondom'. Onnantól kezdve ezek a kis patronok a figura jellemének és a karakterének részévé váltak." Romhányi elmondásából tudható az is, hogy Mézga Géza egyik mintaképe a Kabos Gyula által legtöbbször megformált ügyefogyott kispolgár volt.

"Miután nagy mennyiségben, egyik sorozat a másik után jött, sőt ölelkezve [ugyanis a Dr. Bubót is ez a stáb készítette], akkor a későbbiekben már előfordult, hogy volt Romhányinak is saját forgatókönyvi ötlete. De az eredeti első tizenhárom epizódnál, és az eredeti sztori kitalálásánál még Nepp József hozta a sztorit. Tehát tulajdonképpen dialógus-, és dalszövegíró volt Romhányi. A főcímen mélységes tiszteletünk jeléül és elismeréséül tüntettük föl mint forgatókönyvírót. A jellegzetes szóviccek viszont majdnem kizárólag Romhányi találmányai. Nepp József tudva, hogy lesznek benne ilyen nyelvi poénok, néha szintén írt ilyen szójátékokat. De ez alapvetően Romhányi József terepe volt."

Az első széria első epizódját 1970. január 11-én, vasárnap, főműsoridőben 19:30-kor sugározták, az Esti mese után és a Híradó előtt. Nehéz szülés volt, ugyanis már 1968-ban beharangozták a Mézgát, az év karácsonyára ígérték a nézőknek, méghozzá nem heti, hanem havi folytatásokban, aztán ezt módosították 1969 harmadik negyedévére, amiből végül 1970 eleje lett, és heti folytatás. A Mézga-sorozat mindhárom szériáján majdnem azonos alkotógárda dolgozott, Nepp József, Ternovszky Béla és Romhányi József nevét mindig ott látjuk a stáblistákon. És Deák Tamás szerezte mindhárom sorozat főcím- és aláfestő zenéjét (később a Doktor Bubóét is).

A kifejezetten televízónak szánt rajzfilm-sorozatok új kihívások elé állították ekkoriban az alkotókat, ne feledjük, ez egy úttörő műfaj volt a televízióban (mozira persze készültek korábban is sorozatok, például a szintén Nepp-Dargay-Jankovics-Ternovszky-csapathoz köthető Gusztáv). Nepp József mondta el egy '76-os interjúban a Mézgával kapcsolatban, hogy a tévé-rajzfilm más követelményeknek kellett megfeleljen, mint a mozi-rajzfilm. "A tévé-rajzfilm nem lehet se több, se kevesebb a megadott időnél, mondjuk 5 vagy 25 percnél. Aztán a képernyő minden filmből körbe levág egy darabot, a sarkoknál többet. A kép szélén még véletlenül sem sétálhat a figura, mert akkor csak félig, vagy térdig látszik. Nagyon kell vigyáznunk a tempóra is. A mozivásznon semmi nehézséget nem jelentő pergő ritmus tévézés közben gyakran kontaktus-zavarhoz vezet: a kevésbé szuggesztív képernyőről sokszor félrenéz az ember, például megkavarja a kávéját, s aztán már nem tudja követni az eseményeket. A filmek ritmusát tehát lelassítottuk." És ez még nem minden. Mivel akkoriban még nemigen volt színes televízió, ezért arra is figyelni kellett, hogy milyen színeket használnak a televíziónak készülő rajzfilmeknél (csakúgy, mint a Kukorinál).

"Fekete-fehérre kellett dolgozni - meséli Ternovszky Béla -, ez a színmegadásnál egy speciális feladat volt, meg kellett nézni és tudni kellett a színek denzitását, azaz hogy fekete-fehérben egy szín hogyan érvényesül. Például a Peti-sorozatban, amely eredetileg mozifilmnek készült, de később a televízióban is vetítették, a kutya színe gyakorlatilag fekete lett a tévében, mert a hideg színek világosodtak, a meleg színek sötétedtek, így a sárga bebukott a feketébe. Úgyhogy ezt tesztelni kellett a Mézgánál is, de így is maradtak bakik."

A rajzfilmsorozat készítésének kulisszatitkairól és nehézségeiről Romhányi József is elárult egyet s mást egy cikkben, 1970-ben, az első vetítés évében. Mivel addig nem volt ilyen fajta (azaz 13-szor 25 perces családi animációs film) Magyarországon, ezért az első részek készítésekor még nem tudták pontosan, milyen költségekkel fog ez járni. Emiatt igyekeztek spórolni. Ezt hosszúra nyújtott párbeszédes jelenetekkel oldották meg, amelyek lehetőleg a már megrajzolt díszletek között, a lakásban játszódtak. "Amint mozgalmasabb események sodrába kerültünk, tömegjelenetekbe keveredtünk, filmkockánkénti költségünk ijesztően emelkedni kezdett." Szerencsére az ötödik-hatodik epizód tájékán kiderült, hogy valamivel nagyobb költségvetéssel dolgozhat a Mézga stábja, ennek előnyei a további hét részen meg is látszottak.

De a spórolás olyan technikai megoldásokhoz is vezetett, amelyek nem várt módon a sorozat vizuális összhatását, stílusát is újszerűbbé tették. "Egyszerű költségkímélő okoknál fogva elkezdtünk zsírceruzával közvetlenül celluloidra rajzolni - mondja Ternovszky Béla -, és ez stiláris változást is hozott, egy spontánabb grafikai nyelvet, grafikus hatást, nem annyira az egy vonallal letisztázott és aztán kifestett figurákat. Mindez a háttérvilágban is érzékelhetően oldottabb, lazább stílust vont maga után. Ennek sajnos voltak piszkos anyagi okai is, ugyanis így bizonyos munkafázisokat ki lehetett iktatni. Eredetileg a munkafolyamat ugyanis úgy zajlik, hogy ceruzával pauszra rajzoljuk a figurákat, majd a pauszról egy másik, kevésbé kvalifikált, de azért még mindig nagyon biztos kézzel dolgozó kollektívának át kellett celluloidra húzni ezeket a letisztázott rajzokat, és ezután jött a kifestés és a felvétel. Mint mondtam: mi viszont zsírceruzával közvetlenül celluloidra rajzoltunk, így a kihúzó-gárdát ki lehetett iktatni, és így lehetett spórolni időt és munkabért."

Mint annyi más rajzfilmnél és bábfilmnél, ha egyben nézzük meg az összes részt, akkor feltűnik, hogy a figurák néha kicsit mások epizódonként. Ebben a sorozatban például Mézga Géza (rajzolt) karaktere lett egyre kiforrottabb.

"Persze, változott epizódonként is, de még a szériák során is. Az első szérián sok ember dolgozott, mindenhol másképp nézett ki. Még a figura nem került annyira kézbe, egyik rajzoló így rajzolta, a másik úgy rajzolta. (A Gusztávoknál ugyanígy felismerhető, hogy melyiket  Dargay, melyiket Jankovics, melyiket Nepp csinálta.) Ez az egyik oka. A másik ok, hogy időbe telik, míg egy figura beérik, lassan kézreáll.

Aztán idősödtek is a figurák, mert időközben mutálni kezdett az Aladár, a következő sorozatban már félkamasznak kellett a hálóinges Aladárt rajzolni, és ezzel arányosan a Kriszta is nőtt. Emiatt is nyúltak a figurák arányaikban."

Cikkünk második része itt olvasható.

A Mézga család epizódjai megtekinthetők az MTV videótárában itt. 

 

Illetve az Egyszervolt-on, itt.