Kár, nagy kár, hogy a címben szereplő tag nem simán évadzáró lett, éljen nemi életet a keresztanyjával a Fox illetékese, akinek mindezt köszönhetjük. A nézettségi adatokat és a sorozat állítólagosan magas költségvetését elnézve persze nem csoda a kasza, hanem logikus következmény, a tévébiznisz is pont olyan, mint a többi: ha nem termelsz hasznot, kivágnak a francba. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy ha a TSCC jobban teljesített, mint a Dollhouse, miért mégis Joss Whedon sorozata kapta meg a túlélési esélyt, de minek.

Posztunk lényege amúgy sem a Dollhouse vagy a Fox ekézése lenne, hanem a távozó sorozat értékelése, különös tekintettel az arconcsapós fináléra, amiről eleve megmondták a készítők, hogy egy teljesen új fejezetet fog nyitni a Terminator-univerzumban. Igazuk lett, de rohadtul sajnálom, hogy ez a lépést nem az évad közepén húzták meg, akkor, amikor egymást követték az olyan epizódok, melyekből jó, ha momentumokra emlékszem most vissza, mert annyira unalmasak voltak.

A Terminator TSCC vesztét az okozta, hogy egy nagyszerű alapötletre építve nem tudott igazán lelkes rajongótábort kiépíteni magának. A Terminator-fanatikusok, a kánon elkötelezett hívei a pilot után kaszálták, mondván ez egy baromság, a filmekben lefektetett idővonalaktól ennyire eltérni nem lehet - és akkor még fogalmuk sem volt, hogy mi következik a második évadban. (Az idővonalakról mellesleg itt van egy nagyszerű, de spoileres ábra, mármint azoknak az, akik még nem látták a Terminator4-et, szóval óvatosan a klikkolással.)

Akiket csak maga a történet érdekelt, nem nagyon csalódtak, mert szerintem ez a sztori igenis megáll a maga lábán, és ugyan egy baszott nagy huszárvágással, de a második évad végére odakanyarodik a T1-T2 eseményeihez is, igaz, kell hozzá egy adag jóindulat, hogy odatömködjük az új John Connort ezekbe ez eseményekbe, de hát istenkém, a T3 eseményeit a sorozat és maga a franchise is leszarja, akkor meg miért ne? A TSCC-t az alapmotívumokok kívül nem szabad a kánon részének tekinteni (habár az alapduóban is vannak faszságok, mint minden időutazásos sorozatban), hanem csak annak alapján kell és lehet megítélni, amit a két évad alatt láttunk a történetből.

A záróepizódok nem mellesleg nemcsak az évad, de a sorozat történetének legjobban sikerült darabjai voltak, érintve az első, originál Terminátor sorsát (John Henry), bizonyos szempontból választ kaptunk a T-1000 szerepére, akit minden bizonnyal John Connor saját maga küldött vissza a jövőből, és ezért küzdött a Skynet ellen, megtudtuk Jesse szerepét, és az utolsó katartikus jelenetsorban visszatérő elemként megjelent az önfeláldozás is, John Henry fejében tovább él Cameron. John Connor a jövőbe kerülve pedig arra kell, hogy rádöbbenjen, hogy a neve semmit nem mond az ellenállásnak, nem ő a Messiás, mert elugrott, kérem szépen, és így nem nőtt fel, nem élte át az Ítletnapot és nem állt az ellenállás élére sem.

A kérdés, hogy ez mindig is így volt-e (visszautalva a T1-T2 történetére) akadémikus, mert az önbeváltó prófécia is olyan elem, amivel a franchise előszeretettel élt, Reese visszajön, hogy megvédje, majd megdugja Sarah Connort, hogy az majd egy fiút szüljön, és ő visszaküldje Reese-t, hogy... Teccik érteni, igaz? A TSCC a második évad közepére kapott annyira lábra, hogy a történetetek egyre érdekesebbé válhattak, sajnos előtte az írók túl sokat töltöttek a karakterépítéssel és látszólag felesleges mellékszálakkal, melyeket ha ügyesebbek, két-három rész alatt letudhattunk volna, és nem kellett volna 10 részen át nézni a John-Riley kínlódást.

A színészek közül kiemelkedik Lena Headey, aki nekem legalább olyan jó Sarah Connor volt, mint Laura Linda Hamilton, és Brian Austin Green a nagybácsi Reese szerepében, no meg Garret Dillahunt mint John Henry és a Garbage-énekes Shirley Manson sem vallott szégyent. Summer Glau szép, atletikus és badass, ezt eddig is tudtuk (Firefly, Serenity), a merev Terminátort jól hozta, bár különösebb színészi játékot ez nem igényelt érzésem szerint. A megvalósításra tévés szinten nem lehetett panaszunk, bár több akciót el bírtam volna viselni, viszont a trükkök zabálják a pénzt, az meg nem nagyon volt a sorozatra.

Őszintén sajnálom, hogy nem folytatódik a sztori, mert volt benne kiaknázatlan lehetőség bőven, kezdve a jelenben ragadt Sarah Connorral és folytatva a jövőben bujkáló Cameron-chipes John Henry-vel. Amit cserébe kaptunk, az egy igazi vaddöfakkos finálé, az idei termésből talán a legjobb, amiért igazán hálásak lehetünk.