Tegnap este véget ért a Britain's Got Talent, azaz a szigetországi Csillag születik legutóbbi kiadása, és ezzel együtt romba dőltek azok az elképzelések is, miszerint az egész előre le volt zsírozva, a jól eladható, mogorva skót háziasszony lesz a győztes, minek itt döntőt redezni. Susan Boyle, aki rekordnézettséget hozott a YouTube-ra feltolt videóival és természetesen pillanatok alatt a bulvármédia első számú céltáblájává vált, nem bírt egy tíztagú tánccsoporttal.

A döntőbe jutott tíz versenyző/csoport között volt két utcai táncos formáció, egy szólótáncos kisfiú, egy apa-fia paródiapáros (személyes kedvencünk, a Stavros Flatley), egy szaxofonos St. Martin-kópia, egy nagyapa-unoka énekes duó, két énekes kiskölyök és Susan Boyle, a rakoncátlan szemöldökű, de nagyon szép hangú skót asszonyság. Az idei versenysorozatot az egyik zsűritag, Piers Morgan az eddigi legjobbnak nevezte (pedig ez már a harmadik évad volt), és hozzátette, hogy "miközben az újságok a korrupt bankárokkal és politikusokkal vannak tele, büszke vagyok arra, hogy egy olyan műsorban vehetek részt, ami Nagy-Britanniát egy más oldaláról mutatja be."

A fellépők egyébként tényleg kitettek magukért, szinte nem is volt olyan produkció, ami ne tett volna rá a közép- és elődöntőkben látott teljesítményekre legalább egy lapáttal. Még Simon Cowell, a hírhedten cinikus és nagyon kritikus zsűritag is szinte csak dicséreteket osztott ki, bár az egyik gyermek előadását eléggé lehúzta, el is sírta magát a kis táncos fiú, ejnye, Simon. A döntőbe jutott előadásokat én személy szerint annak fényében értékeltem, hogy mennyire szórakoztatnak, ezért szerettem volna a túlsúlyos apa-fiú páros Michael Flatley-t parodizáló előadását befutóként látni, de a brit nagyközönség így is meglepetést tudott okozni azzal, hogy nem az abszolút favoritnak tartott Boyle-ra, hanem a valóban zseniális Diversity nevű tánccsoportra adták le a legtöbb voksot.

A nyertesek 100 000 fonttal, és egy különleges fellépéssel már mindenképpen beljebb vannak, hiszen egy gálaelőadáson a brit királynő előtt is bemutatkozhatnak, és minden bizonnyal nem járnak majd rosszul a turnék és egyéb fellépések bevételeiből sem. A döntő nagy vesztesének tekintett Susan Boyle-nak sem kell majd visszamennie kis házába persze, Simon Cowell produkciós cége minden bizonnyal köt vele majd egy lemezszerződést, és csak idő kérdése, hogy mikor találkozhatunk a nevével a slágerlistákon.