A Way magazinhoz képest egy könnyű sóhajjal kísért meglepetés a Mindennapi Pszichológia első száma. A kéthavonta megjelenő lap igényes nemcsak kívülről, hanem belülről is. Szerzői hozzáértéséhez és hitelességéhez kétség sem fér, ugyanakkor a cikkek korántsem olvashatatlanok a pszichológia tudományában járatlan olvasók számára.

Nemcsak azért figyelemre méltó ez a lap, mert újként jelent meg a médiapiacon, hanem azért is, mert cikket közöl kedvenc dokinkról, Doktor House-ról. Már régóta vártam egy olyan írást, ami a Hugh Laurie által megszemélyesített karakterről szól.

Lisznyai Sándor, az ELTE Pszichológiai Karának tanára cikkében humorosan ugyanakkor tudományosan támasztja alá, hogy House miért személyesíti meg minden női rajongója számára a szigorú, fellebbezhetetlen apafigurát, és miért überelhetetlenül szexi annak ellenére, hogy sánta, drogfüggő és bunkó. Lisznyai nem elég, hogy kielemezi a karaktert, még azt is bevallja férfi létére, hogy „végletesen beleszeretett”, és napokon keresztül vele álmodott. Pszichológus szemmel azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, cikkében arra is ad tanácsot, hogyan szeressünk ki House-ból – már ha valakinek erre lenne igénye.

A 68 oldalas lapban nem ez az egyetlen olvasmányos és érdekfeszítő cikk. Nem egy írás foglalkozik például a válságnak az emberi kapcsolatokra, az elszegényedő emberekre gyakorolt pszichikai hatásaival, és még hasznos tanácsokat is ad, hogyan kerüljük el a végső összeomlást. Jó néhány cikkben olvashatunk arról, hogy milyen aktuális pszichológiai kutatások folynak a világban és Magyarországon, de képet kaphatunk a párkapcsolati játszmákról és a szaglás szerepéről a szexualitásban is.

A Mindennapi Pszichológiába nehéz belekötni, látszik rajta, hogy értelmes és elhivatott emberek hosszú időn keresztül agyaltak a logikus felépítésén, a mindenkit érdeklő és érintő témák kiválasztásán, és a nyelvezetén, mely egyaránt mentes a bulvárpszichológiai sallangoktól és a szakbarbár fordulatoktól. Nekem csak a szerkesztéssel volt néhol bajom, némely témáról sokkal bővebben olvastam volna, némelyeket viszont kissé túlírtnak találtam - de ez már csak ízlés kérdése. Ez a pszichológiai magazin valóban hiánypótló, ezért nagyon remélem, hogy a válság ellenére igény lesz rá a piacon.