A tévés évad Halálcsillaga, a jelenlegi vetélkedő-reality-k legjobban "megcsinált" képviselője, az American Idol az idei nézettségére ugyan nem lehet istenigazából büszke, mert az általános trenddel szemben ők sem tudtak mit tenni - az emberek egyre kevesebbet nézik a tévét, ez van. Arra viszont igenis büszkék lehetnek a készítők, hogy a csökkenő nézettség ellenére az idei évet rekordbevétellel és rekordszámú döntős szavazattal (100 millió hívás és sms érkezett állítólag) zárták, és csökkenés ide vagy oda, a műsor nézettségét csak a Super Bowl tudta felülmúlni, semmi más.

A döntő gálaműsora pont ugyanolyan profi volt, mint az összes többi adás, a két énekes énekelt ilyet is meg amolyat is, de a hazai, kicsit sárga, kicsit savanyú próbálkozással szemben itt Lionel Richie, a Kiss vagy éppen a Queen kísérte őket - ezért már lehet lelkesedni, míg a hazai zenészekkel megtámogatott Megasztárokért, valjuk be, kurva nehéz. Minden pont úgy volt felépítve, ahogy kell, a feszültséget fokozatosan adagolta a zsűri is, akik mellesleg az egész évad alatt úgy kezelték a későbbi győztes Kris Allent, mint egy szerencsés lúzert, aki csak azért van döntőbe, hogy legyen Adam Lambertnek ellenfele.

Jó nagy pofáraesés volt így a végeredmény, de pont ez tette fel a koronát a műsorra, ami az amerikai profizmus mellett azért a giccs minden elemét is felvonultatta - én rockzenerajongó létemre is csak kínosan feszengtem a pohos Gene Simmons kifestett arca és színpadi faszságai láttán. Kris Allen megnyerte tehát az idei Idolt, de ez nem azt jelenti, hogy ő volt a legjobb, csak azt, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot. Lambert egy abszolút profi előadó, aki ebből a műsorból többet fog profitálni, mint az eddigi jelentkezők összesen, mindezt azért, mert vele istenigazából már nem kell foglalkozni, ő már ki van találva, egy "complete package", ahogy Simon többször is megemlítette.

A döntőn unatkozni nem nagyon tudtam, a végeredmény meglepő volt, jár a négy pont.