Tudom, tudom, feloszlott a bitlisz, sőt még egy csomó más is, de én akkor is csak most figyeltem föl a Portré főcímére (megtekinthető itt), ami kábé úgy néz ki, mintha főcím-maradékokból buherálták volna össze szigszalaggal, meg fóliaheggesztővel, plusz még egy őrült vak xilofonos is beszállt volna a zenei aláfestésbe. Mivel betanultuk a leckét, hogy a kereskedelmi televíziózásban semmit nem bíznak a véletlenre és minden hangnak, meg színnek jelentése van, ezért valaki elmagyarázhatná, hogy ez mi akar lenni. Egyébként nekem a mátrixban repülő tükörtojás tetszik a legjobban, aminek még evolúciója is volt, bizony, ahogyan a korábbi főcím-változatok során az alkotóban egyre határozottabb formát öltött az előbuggyanó mondanivaló, úgy öltött egyre határozottabb formát a tükörtojás-motívum is. (Merthogy a műsor főcíme folyamatos apró változásokon ment keresztül az idők során, de ezt csak a művészettörténész olvasóinknak mondom.)

Maga a műsor nem akkora gáz, mint amekkorának első blikkre látszik, de mondjuk az ilyen zárómondatok annyira durvák, hogy nem is nálunk, hanem egyenesen a modorosblogon lenne a helyük: "Úgy kezdtem, hogy Benkő a vendég. 'A' Benkő. De most Dánielnek köszönöm a válaszokat."