Nagyon sokszor ér minket a vád, miszerint csak fikázni tujdunk mindent, meg dicsérni nem szoktunk semmit, de ha mégis, azt is úgy, hogy akit/amit istenítünk, így is szarul érzi magét utána - ez nem így van persze, csak a kommentelők szeretnek túlozni. A mai poszt ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a hétvégi Britain's Got Talent című műsor negyedik adását néztem, és ismét csak lehidaltam attól az eszméletlen profizmustól, amivel ezt a tehetségkutatót összerakták.

A lejjebb belinkelt videó fényes példája annak, hogyan kell a XXI. században ilyen tévéműsort készíteni. Kezdi az ember azzal, hogy alkalmaz az ország (és most kurvára mindegy hogy a tízmilliós Magyarországról, vagy a 61 milliós UK-ról van szó) tehetségeit felkutató szakembereket, akik szépen megtalálják az eldugott falusi kocsmákban vagy templomi kórusokban a szomszédokat szórakoztató nőt/pasit. Az illetőt egy szakmai zsűrivel lemeózzuk, megnézzük, mit lehet belőle kihozni, tényleg tehetséges-e, vagy csak egyszer, a negyvenhatodik feles után jött ki belőle a magascé.

Ezután a szerkesztő/koordinátor kezébe kerül a dolog, aki leellenőrzi, hogy kellőképpen keserédes-e a jelentkező története, ő lesz-e az aktuális műsor Nagy Felfedezettje, esetleg a Nagyon Szimpatikus Kieső szerepét tölti majd be, vagy mondjuk a Soha Nem Hittük Volna, Hogy Ekkora Hangja Van karaktert találtuk meg személyében. Elkészítjük a felvezető fimet, kihegyezve arra, amit majd a produkcióban leküzd hősünk, legyen ez dadogás, kancsiság, izzadós tenyér vagy lámpaláz. Ha van vele valami rokon, elmondatjuk vele, hogy mekkora a tét.

A műsort úgy rakjuk/vágjuk össze, hogy X polgártárs a végére kerüljön, de két reklámmal a fellépése előtt már promózzuk, nehigy elkapcsoljon a néző a konkurenciára. Megmutatjuk, mennyire izgul, ellenpontnak a hótthalálos nyugalommal ülő zsűrit és a lelkes közönséget. Lassított felvételben indul a színpadra, a zene baljós. Nem fog neki összejönni sugalljuk, de nagyon drukkolunk. Odaáll a mikrofonhoz, és amikor elkezd énekelni, akkor bevágjuk a felsikoltó tömeget, a csodálkozó zsűrit (akár másik adásból is), és reméljük, a végén könnyek is lesznek. Aztán jövő héten megcsinájuk ugyanezt, mert profik vagyunk és nem a Csillag születikben dolgozunk.