Hétfőn este elbúcsúzott a képernyőktől az NBC legszerethetőbb sorozata, a Chuck, amit egy kommentelő információ szerint nálunk az RTL fog vetíteni (mi a TV2-ről hallottunk, meglátjuk), és ha van egy kis szerecsénk, és az NBC fejesei nem a valóban kiábrándító nézettség láttán hoznak döntést a sorozat sorsáról, hanem annak valós értékeit (szórakoztató faktor: 100) mérlegelik, akkor a szünet csak szeptemberig tartó kényszerpihenő, nem pedig a kasza miatti rendes halál. Kár lenne a sorozatért, mert ez a finálé mindent vitt, amit csak lehetett. Az ugrás után spoileresek leszünk, addig is egy kép a világ jelenlegi legfaszább zenekaráról, a Jeffsterről.

A Chuck vonzereje abban rejlik, hogy zseniális egyszerűsége mellett olyan apróbb, finom utalásokat tartalmaz a popkulturából és úgy általában mindenhonnan az irodalomtól kezdve a filmvilágon át a képregényekig, hogy igazából mindenki talál benne valamit, amit szerethet. A jócsajmániásoknak ott a főszereplő Yvonne Strahowski és a random feltűnő vendégsztárok (pl. Tricia Helfer), az akciósorozatok rajongói is kapnak minden héten egy kis lövöldözést és verekedést, aki a vicceket szereti, az alig várja, hogy a történet a Buy More-ra fókuszáljon, és így tovább, a részenkénti legaláb négy idézhető beszólásról nem is beszélve.

A második évad valóban kissé egyenetlen volt, és voltak olyan epizódjai, amiket a pokolba kívánt mindenki, de ettől még szerethető és aranyos volt az egész az idétlen Chuckkal és a kőkemény Casey-vel együtt, akinél baltaarcúbb katona jelenleg nem nagyon van a tévében, és persze a Sarah-t alakító Yvonne Strahovskival, aki a Sorozatjunkie eyecandy-szavazásán az élen végzett. Aztán az évad közepe felé, amikor bejött az angol csávó vendégszerepelni és istenigazából beindult a Fulcrum-szál, magához tért a széria, és faszábbnál faszább epizódokat hoztak minden héten - a must see listámon stabil top5-ös a Chuck már vagy három hónapja. Persze felróható a sorozatnak sok minden, a trükkök gagyisága és a verekedések néha iszonyú amatőr megvalósítása, de ebben valahol tessék egy kis önirónát, vagy ha úgy tetszik, kikacsintást is felfedezni, a készítő Josh Schwartz ezzel tiszteleg a hatvanas évek kémfilmjei előtt, és a színészei játék amúgy is fontosabb mint a CGI.

Ami a finálét magát illeti, az előzetes ígéretektől eltérően (nem zárjuk le véglegesen a történetet, stb.) igencsak elvarrtak minden szálat, ha az NBC nem akar többet a sorozatból, elégedettek lehetünk, igazán nagy kérdés nem maradt nyitva, Awsome elvette Ellie-t, Morgan és Chuck kiszabadul a Buy More-ból, Sarah és Chuck egymásra talált és így tovább, de persze kaptunk egy cliffhangert is, nem is akármilyet. A sorozat alapszituációja ezzel megborult, Chuck az új Intersect miatt már nem az a lúzer, aki volt, úgy tűnik, hogy a Mátrix-hoz hasonlóan olyan képességet "hív le" az agyába, amilyet csak akar, és innentől kezdve a harmadik évad egy totális reboot kell, hogy legyen.

Az nem mehet tovább - nem is baj - hogy Chuck egy műszaki bolt eladójaként tevékenykedik, a Buy More mint színhely meg kell, hogy szűnjön (ezzel nagyon jó mellékszereplőknek kell búcsút intenünk), mert egy ilyen képességekkel felruházott, most már igazi kém nem itt fog melózni, az tuti. Ha viszont a sorozatot meghatározó alapfelálláson változtatunk, akkor megkockáztatjuk azt, hogy a rajongók nem térnek vissza a következő évadra, márpedig a jelenlegi hatmillió nézőből a Chuck már nem nagyon tud mit veszíteni.

Én tökéletesen megértem a készítők döntését, mert ezt a felállást csak egy bizonyos ideig lehetett fenntartani, annak semi értelme nem lett volna, hogy egy ugyanolyan Intersect kerüljön vissza Chuck fejébe, mint eddig (mert akkor mi értelme volt az egész "vegyük ki a fejemből" szálnak, rég nem látott faterral együtt), kellett valami plusz, csak éppen ez a húzás most a sorozat krédóját veszélyezteti, arról nem is beszélve, hogy ha tényleg helyszínt váltanak, az nagyon sok rajongót el fog riasztani a folytatástól. Ettől még persze alig várom, hogy május 5-én az NBC bejelentse: harmadik évadra visszatér a Chuck.