Érdekes kérdést boncolgat a Time magazin múlt heti száma, éspedig azt, hogy tényleg senki nem tudta Paul Potts-ról vagy Susan Boyle-ról, hogy ilyen jó hangjuk van? Lehetséges, hogy úgy élték le a kis életüket, hogy míg a Britain's Got Talent című műsorban fel nem fedezték őket, még a lakóhelyükön sem vette észre senki, hogy micsoda kincs van a torkukban? Korántsem, sőt: Paul Potts hangjára már Pavarotti is felfigyelt, Susan Boyle pedig rendszeresen énekelet közönség előtt korábban is. Ennyit az ismeretlen tehetségekről.

Paul Potts azzal robbant be a köztudatba, hogy kissé rendezetlen fogsorú mobiltelefon-kereskedőként bebattyogott a brit tehetségkutató színpadára, majd amikor megkérdezte tőle az egyik zsűritag, hogy mi az istent keres ott, csak annyit mondott: "operát szeretnék énekelni." S lőn, ahogy elindult a zene a magnóról, és Paul ráénekelt, szem nem maradt szárazon, a zsűritagok felállva tapsoltak, a közönségben ájuldoztak a háziasszonyok, Paul pedig befutott. Persze ezen legkevesébé neki illene csodálkoznia, hiszen tudatosan készült az operaénekesi pályára.

Az egyik legjobb brit gimnáziumban érettségizett, majd egyetemi diplomát szerzett, és jelentkezett egy kevésbé ismert tehetségkutatóba, ahol ugyan nem nyert, de elég pénzt kapott ahhoz, hogy Olaszországban tanuljon tovább, ott, ahol Luciano Pavarotti előtt is lehetősége volt fellépnie. 2003-tól kezdve a brit amatőr opera-szcéna ismert alakja volt (igen, ott ilyen is van), énekelt az Aidában, és számos alkalommal fellépett a Royal Philharmonic Orchestrával is (Királyi Filharmonikusok). Azt feltételezni, hogy egy ilyen hangot ezek után nem ismertek volna a műsor készítői, botorság.

Susan Boyle története sem sokban különbözik: a skóciai Blackburnben lakója családtagjai unszolására jelentkezett egy tehetségkutatóba, amibe végül nem jutott be (megkockáztatom: a külseje miatt), de ez nem bátortalanította el, és megtakarított pénzét énekórákra fordította. 1999-ben egy jótékony célra kiadott CD-n hallható, ahogy a Cry Me a River című dalt énekli, nem is akárhogyan. Szülővárosának templomi kórusának oszlopos tagjaként senki nem csodálkozott a mostani teljesítményén, egy szomszédja szerint azért kellett ennyit várni a kiugrásra, mert Susan nem volt hajlandó otthagyni idős szüleit.

Nem két ismeretlen énekesről van szó tehát, hanem két olyanról, akiknek valamiért nem jött össze a dolog korábban, és most, egy tehetségkutató éles szemű és jó fülű castingolójának köszönhetően mutathatták meg a nagyközönség előtt, hogy mit tudnak. És most mutatunk egy újabb csiszolatlan gyémántot, igaz őt koránál fogva (10 éves) eddig valóban nem nagyon ismerhetett senki. Talán ő lesz az igazi Csipkerózsika.