A VH1 nálunk mint az egyetlen elviselhető zenetévé vonult be a köztudatba, az, amint a nap 24 órájában (na jó, a Comedy Central miatt bizonyos szolgáltatóknál csak 12 órában, de csak május 1-ig, mert akkor helyreáll a rend) bátran fel lehet keresni, ha azt akarjuk, hogy ránk köszönjön a nyolcvanas évek. Az USA-ban ugyanez az adó arról ismert, hogy itt mennek a legótvarabb reality-műsorok, amiket mindenki letagad az esztétika szakos ismerősök előtt, pedig titokban már remegve várja a következő adagot belőlük. A legfrisebb ilyen műsorukban egy Daisy De La Hoya nevű csaj keres magának igaz szerelmet.

A társkeresős reality-k nagy öregje, a Bachelor (Nagy Ő) című konszolidált húspiac készítői el sem tudták képzelni annak idején, hogy az "egy pasi, sok nő" - felállású műsoruknak milyen kvázi vadhajtásai teremnek majd egy kábelcsatornán a jövőben: kerestek itt már életreszóló szerelmet a nagyon ronda de vicces rappernek, Flavor Flav-nek (Flavor of Love), aztán ebből a műsorból született az I Love New York, amiben egy, a Flavor of Love-ból kiesett csaj kegyeiért versengett pár idióta, később jött a Rock of Love - ebben Bret Michaels, levitézlett pinametálos énekes válogatott kedvére az üresfejű libák tengerében, akik közül kiemelkedett Daisy, a legújabb spinoff főszereplője.

Az ilyen műsorokat vagy szereti az ember, vagy nagyon nem, középút nincs. Ha meglátjuk benne a nem kis mértékű öniróniát, ha tudjuk értékelni a vágók, a zenei szerkesztők, a hangeffektusokért és videótrükkökért felelős szakemberek munkáját, és hajlandók vagyunk az agyunkat 42 percre hibernálni, akkor kiválóan el lehet szórakozni azon, hogy egy kvázi celeb (minél idétlenebb, annál jobb), halálos komolyan olyanokat mond a kamerába, hogy ő az igaz szerelmet keresi a tévében, és ez a műsor nem egy vicc, hanem vérre, oppardon, igaz érzelmekre megy. Nem lehet komolan venni ugyanis egy 150 centi magas, szénné varrt karú, ötös futballabda méretű csöcsöket hordó nőt, ahogy kissé galuskásan a kamerába motyogja, hogy ő itt megtalálja majd az igazit, bizony.

Az ilyen műsorokban feltűnő arcokat sem csak úgy találják, azaz nem feltétlenül azok közül kerülnek ki, akik tényleg képesek egy efféle mókába jelentkezni minden kényszírtő eszköz alkalmazása nélkül, hanem úgy keresik őket. Nem titok, hogy a Survivor, a The Amazing Race vagy a Topmodel is él ezzel a megoldással: éles szemű "talent scout"-ok járják (főleg) Los Angeles kocsmáit is keresnek olyan fazonokat, akik megfelelnek egy adott szereplőtípusnak, akikből lehet valaki a műsorban. Ha valakiben ezzel összedőlt a világ, akkor bocs, de ez tényleg így van: a Survivor Cook Islands szereplőgárdájába egy versenyző sem azért került be, mert a jelentkezési lapjuk annyira fasza lett volna - nem hát, mert nem is jelentkeztek a műsorba.

A Daisy of Love-ban már az első adás után lehet látni, ki, milyen szerepet fog játszani, és azt is menten lehetett tudni hogy az első kiszavazáson 5 fő fog távozni - 20 szereplővel nem lehet 13 epizódos évadot forgatni (mert hetente egy-egy gyökér távozik). Van kőrocker csávó és érdekes punk, tuskó alkesz és gyökér testépítő, néhány szimpatikus és sok nagyon ellenszenves arc, akik természetesen mind csak azt akarják, hogy Daisy hatalmas ajkai a szájukra tapadjon örökre. Fene a gusztusukat.