Nagyon szeretjük a stand-up comedy műfaját, kiváló humoristák szórakoztatják el az embert eszement monológjaikkal perceken vagy órákon át (ne úgy tessék elképzelni a dolgot, mint a Showder-klubot, egy-egy fellépés egy-másfél órás kőkemény meló), nekünk meg általában semmi más dolgunk nincs, mint tapsolni meg röhögni ezerrel.

Kivételek persze vannak, a néhai Bill Hicks vagy Geroge Carlin műsorai a Robin Williams féle hangutánzós viccelődéseknél jóval mélyebb értelmet hordoznak, ezért verte ki nálunk (is) a biztosítékot az, hogy Galla Miklós, az abszurd humor hazai önjelölt prófétája pofátlanul lenyúlta Carlin egyik műsorát, és azzal haknizott egy sort, persze jó pénzért. Valahol persze megértjük Miklóst, hiszen magától ő soha nem volt olyan vicces, mint példaképei, minek elkeseríteni a közönséget leharcolt saját poénokkal és idétlenkedésekkel, amikor itt a jól bevált. sokat futott matéria, amin Clevelandtől Seattle-ig mindenött jóízűen mulatott a nép. Ha lehetne javasolni, Miklós, van itt van egy másik Carlin-műsor, talán fel lehetne újítani, most, hogy szegény George már meghalt. Ja, most szóltak, hogy már megtetted, pardon. Akkor talán jöhet a Bill Hicks-életmű.

Nem újkeletű a dolog persze, a fenti részlet a magyar hazai humor királyának 2005-ös műsorából származik, csak valahogy most került érdeklődésünk homlokterébe, a magyar stand-up-élet felvirágzásának hajnalán, amikor az RTL Klub mellé a Comedy Central is beszáll a műfaj felvirágoztatásáért vívott küzdelembe. Csak aztán nehogy Eddie Izzard női ruhás számait halljuk vissza sokkal kevésbé vicces magyar előadók szájából.