Ozzy Osbourne fiatalkorom meghatározó alakja volt, a Black Sabbath ébresztett reggelente, mert apám szegény meg volt arról győződve, hogy ha sokat hallom a Paranoid című örök klasszikust, akkor jobb ember lesz belőlem. Azon, hogy ez bejött-e neki, el lehetne vitatkozni, de ez most mindegy, a lényeg, hogy istenként tiszteltem ezt a furcsa hangú és kifejezetten ijesztő színpadi mozgással bíró csávót, aki a töménytelen mennyiségű drog és pia ellenére sem állt fejjel bele a földbe.

Amikor kivágták a zenekarból, gründölt magénak egy másikat, amit kedves neje, egy kb. 150 centi magas vörös rébék tanácsára saját magáról nevezett el. A többi történelem, a pali olyan rockikonná vált, mint az Aerosmith vagy az AC/DC, nincs ország a földkerekségen, ahol ne ismernék a nevét. Ez a név okozta aztán a vesztét is, mert az egyébként kiváló üzletasszony nej, Sharon (ha ő nincs, Ozzy most halott, az tuti) lehetőséget látott abban, hogy a valóban nem mindennapi család életét tévére vigye, és megszületett az Osbournes című dokureality, az MTV egyik legnagyobb sikersorozata. Azóta aki él és mozog, ilyenekkel foglalkozik (lásd még: Győző), maximum a helyszín változik, a történéseket ki lehet számítani. Az ugrás után megmutatjuk Ozzy új műsorának első epizódját, bár lehet, nem kéne.

A kétségtelen anyagi siker ellenére a rajongók kolletkíve behánytak a sorozattól, hiszen a bálvány saját bokájánál fogva rángatta le magát a földre és mutatta meg, hogy tulajdonképpen egy szétdrogozott agyú esendő alak, aki igazság szerint egy épkézláb mondatot nem tud összerakni magától, és az, hogy a koncerteken még mindig úgy tud teljesíteni, ahogy, az a modern orvostudomány csodái közé tartozik. Bárcsak továbbra is azzal foglalkozna, hogy leccgófákkinkréjzi, és integetne idióta vigyorral az arcán az első sorban hörgő rajongóknak, de nem, a nej megint belerángatta valamibe, amit a legjobb lenne elfelejteni.

Ez a valami az Osbournes: Reloaded című "vicces varietéműsor", amiben a családtagok (legalábbis a kamerát bevállaló nagy négyes, Ozzy, Sharon, Jack és Kelly) szerepelnek mindenféle minőségben, hol ceremónia és porondmesterként, hol udvari bohócként, hol pedig mindenféle viccesnek szánt műsorszám főszereplőjeként. Az első adás egy óra helyett csak félórásra sikeredett, ami annyira nem is baj, mert egy Mikroszkóp színpad-Irigy Mirigy-Kandikamera mixet ennél tovább magyar agy nem tud befogadni, képzeljék, van egy jelenet, amiben két kisgyerek Ozzy-nak és Sharonnak öltözve előadja, milyen volt az első randijuk, és káromkodnak. Sokat. Nekünk meg nevetni kell, kurvajó, anyjuk bazmeg, a kisgyerek azonta fákk! Tessék csak elképzelni: a műsor legjobb pillanata, amikor Ozzy a Flashdance egyik híres táncos jelenetét parodizálja. Nem vicc.

A műsorszámok cseppet sem viccesek és kicsit sem szórakoztatók, a jelenetek megrendezettségénél csak Ozzy idióta vigyora idegesítőbb, a pali láthatóan azt sem tudja, hogy hol van, nemhogy azt, hogy éppen mit csinál, habár az utolsó percekre, amikor habbal kell locsolni a nézőket és a szereplőket egy bazi nagy fecskendővel, akkor magáhopz tér, ilyet már valahol csináltam, mondhatja egy hang az agya mélyén ilyenkor. Arról meg nem is beszélve, hogy mennyire szánalmasan előre megírt az egész "spontán" szegmens, amikor egy nézőt "csak úgy" bevonnak a játékba, de nem is cinkelném többet a műsort, beszéljenek inkább a képek helyettem: itt van a pilot öt részben. Valahogy nem csodálkozunk, hogy az USA egyes részein le sem vetítették az első részt.