A Hősökkel nem nagyon foglalkoztunk mostanában, mert istenigazából nem volt miért. A nézettséges posztokban hetente lehetett olvasni az újabb és újabb mélypontokról, az egykoron 15 milliós nézettség totális lemorzsolódásáról de azért megemlékeztünk a cancelveszélyről és a folytatás esélyeiről. Hol vannak már azok a szép napok, amikor a szereplőgárdát a Larry King Live-ban faggatta az öreg hózentrógeres és Franciaországba érkezve sikítozó tinik fogadták Haydenéket! Most, a harmadik évad lecsengéséhez közeledve viszont felcsillant a remény arra, hogy csak visszakapunk valamit az első évados frisseségből. A kép után spoileresen folytatjuk.

Nem sok mindenkellett ahhoz, hogy a sorozat lábra kapjon: elég volt annyi, hogy Bryan Fuller visszatért a stábba, írt egyelőre egy epizódot, és konzultáns volt egy másik mellett (fog még írni és tanácsadni is), és egészen finom, apró dolgokkal is feszesebbre húzta a szálakat és gatyába rázta a karaktereket. A 3x20-as  Cold Snap című epizód minden bizonnyal a Hősök egyik legviccesebb részeként vonul be a rajongók emlékezetébe, Fuller mindent kihozott a karakterek humoros oldalából, amit csak lehetett - a Hiro-Ando kettős beszólásai és az egész idétlenkedés a talicskával priceless volt.

A drámai vonal erősítéséhez kellett egy halál, ami lefogadom, nem lesz permanens (csak pislogott egyet a jégkirálynő), és Sylar visszatérése, valamit az, hogy egy részen belül nem próbálnak hatvanféle történetet elkezdeni, hanem csak a lényegre koncentrálnak - mint ahogy a 3x21-ben, ami (szerintem) még a Fuller-féle epizódnál is jobb volt, bár igazi színészi feladatokat Milo Ventimiglia csapott vállaira én nem helyeznék. Igaz, ott volt mellette Christine Rose, akiről már régóta hajtogatjuk, hogy nagyszerű színésznő, ebben a részben is kitett magárért pár apró gesztussal.

A 3x21 legnagyobb meglepetése mégis a mexikói szál volt, ami Claire és Nathan azaz apja és lánya egymásratalálásáról szól, és megepetésre Hayden nem volt szar benne, sőt. Úgy látszik, ha rendes szöveget kap és megfelelően instruálják, akkor nem csak egy idegesítő szőke picsa, hanem egy normális tinicsaj bír lenni, ami kifejezetten jót tenne a sorozatnak. Adrian Pasdar a buszmegállós jelenetben maga volt a megtestesült cool, a világítás, a jlenet beállítása, a helyszín, minden klappolt. A harmadik, Sylar-féle vonal volt az, amiről úgy éreztem, hogy sokkal hamarabb is megléphették volna, hiszen Danko pont olyan az emberek között, mint Sylar a Hősöknek, így adott a párosítás - ha hamarabb összejött volna a dolog, talán a sorozat sem fullad középtájon totál érdektelenségbe.

Jó az irány tehát, az idei évadban most érzem úgy először, hogy várom már a jövő hét kedd reggelt, hogy megtudjam, mi lesz hőseinkkel, akik közül váltig állítom, hogy legalább hármat (Micah, Parkman, Mohinder) ki kellene már nyírni, és nem szabadna pl. Mayát sem visszahozni, hanem kevesebb hőssel, feszesebben folytatni a kalandot. Meglátjuk, a harmadik évadból már csak négy rész van hátra, hátha kitart a lendület.