Lehet, egyedül leszek ezzel a véleményemmel, de a Lost legutóbbi, az első és második évad klasszikus epizódjaira emlékeztető 10. része volt az idei évad mélypontja, nekem csak az izzadságszag jött át belőle, az, ahogy a készítők megpróbáltak pontosan olyanok lenni, mint az első évadban, de az istennek nem jött nekik össze. Az ugrás után spoileresen.

Sayid-centrikus volt az epizód, amit valahol megértek persze, kell minden főarcnak flashback meg screentime, hogy a szerződésüket nehogy megszegjék, de nem tudom, ennéll valahogy tartalmasabbra, érdekesebbre számítottam - semmi olyat nem tudtunk meg az irakiról, amit ki nem következtethettünk, nem volt meglepetés a visszamelékezésekben. Az, hogy a csaj fejvadász, és kurvára bennek dolgozik (csak még nem tud róla) az talán besorolható a jajnemssejtettem körbe, de csak nagy jóindulattal. Az epizód vége tipikus lostos húzás volt, de erről majd később.

A szigeten a cselekmény nem sokat haladt előre, Sayid a sitten, Juliet Kate-et méregeti és próbálja finoman az értésére adni, hogy nem kéne szemeznie Sawyerrel, az ifjú Ben meg a gyökér alkesz fater helyett a szomorú szemű Sayidban lát apafigurát, még el is mondja neki, hogy találkozott Richard "Avon" Alperttel. A Dharmés felsővezetést aggasztja az iraki, így először elviszik egy kihallgató mesterhez ("He is our you" - mondja Sawyer Sayidnak), akit EB Farnum alakít a Deadwoodból (na jó, William Sanderson). A kihallgatásra pont ugyanolyan bambuszok között kerül sor, mint az első évad hasonló témájú Sayid-Sawyer találkozójára, ez tetszett.

Mivel az igazságszérumnak köszönhetően Sayid tényleg elárulja, hogy a jövőből jött, a Dharmások természetesen nem hisznek neki, hanem inkább úgy döntenek, hogy ki kell nyírni, mert lehet, kém, és ettől Horace kis felesége nem tud aludni. Erre nem kerül sor mert KisBen kiszabadítja és elrohannak az erdőbe. Ott előkerül Jin is, akit Sayid leüt, majd elveszi a fegyverét és lelövi a kis Benjamint, ami viszont azért nem üt akkorát, mint kellett volna neki, mert Faraday-től tudjuk: a múltat nem lehet megváltoztatni, így nem hal meg a gülüszemű geciember.

Ami a flashbackeket illeti, annyival vagyunk csak előrébb, hogy megtudjuk: Ben, miután Sayid egy kisebbfajta falu teljes lakosságát leorgyilkolta neki, az irakit az USA-ba irányítja, mert Hurley veszélyben van. Mellesleg van rá egy láda söröm, hogy Mrs. Sayid meggyilkolását is Ben tervete ki, de ez most lényegtelen, Sayid ugyani ki akar szállni a mókuskerékből, de ez nem megy, mert amikor egy moszkvai gyilkolászás után 120 dolláros wisky-t szlopál, megjelenik AnaLucia2.0, és majdnem dugnak, csak a csajnál fegyver van, és felrángatja magával egy repülőgépre, amint ugyebár visszajutottak a szigetre.

És ennyi, semmi extra, meglepetésnek is csak az utolsó képsort mondanám, amiben sayid egy "I'm a killer" önvallomás közepete lelövi a kis szemüvegest, majd elszalad a varázserdőbe, de mivel Benjamin NE a szigeten pusztult meg gyermekkorában, így majd Jack faszán megoperálja, oszt kalap. Azt, hogy majd felnőttkorában miért nem említette meg Sayidnak, hogy baszod, majdnem kinyírtál, nem tudjuk meg soha szerintem, mint ahogy azt sem, hogy amortizálta le magát Richard jól öltözött bozótlakóból hoszúhajú homelsszé három év alatt. Sebaj, a jövő heti kiadás már mozgalmasabbnak tűnik.