Az állatpszichológusos műsorok legnagyobb poénja az, hogy legtöbbször valójában a gazdikat kell nevelni. Volt mondjuk itthon is olyan műsor amiben embereket rendszabályoztak, például a Csernus-show, csak oda önként kellett bemenni, nem pedig a családtagok hívták rá a pszichiátert a faterra/muterra/gyerekre, mert kizabálja a spájzot, vagy az anyósra, mert hangosan ugat vezetés közben. A háziállatok nem emberek, úgyhogy gond nélkül ki lehet hozzájuk hívni a szerelőt tévéstábbal együtt, maximum a szerelő kideríti, hogy a hiba főleg a gazdi készülékében van. Egy ideje fut ilyen műsor az m2-n is Neveletlenek címmel, és a főcím, meg az inzertek bénaságát leszámítva nem is olyan rossz. És valljuk be, ilyen műsorokat nem csak azért néz az ember, hogy állatneveléstani ismereteit elmélyítse, hanem azért is, hogy röhögjön például a hörcsögtulajdonoson, aki csokitortával tömi az állatkáját, aztán csodálkozik, ha az megdagad, mint egy disznó alakú léggömb.

Szóval a Neveletleneknek van egy szórakoztató része, amit az olyan átlag tévénéző is élvezhet, aki nem tart állatot. Adott egy házikedvenc, vannak vele gondok, leharapja a gazdi ujjperceit, vagy rászarik a kredencre, kijön a kutyakiképző nevű szupermen a tévéstábbal, és megmondja a frankót. Majdnem, mint egy Monty Python-jelenetben. És persze kiderül, hogy az állatok egy részével azért van probléma, mert a gazdik elfelejtik őket nevelni, és csak akkor kapnak észbe, amikor az öleb elfoglalja a fotelt, és Havanna szivarral a szájában hozat magának Vodka Martinit a gazdájával.

Egyébként két szakértő váltogatja egymást az adásokban, Dr. Molnos Levente és Korom Gábor, egyszer egyik, egyszer meg a másik megy ki a problémás esetekhez, őket erősíti a stúdióban ülő etológus, Maros Katalin. A sorozat első epizódjaiban szerepelt egy harmadik állatpszichológus is, Csigós Zoltán, de őt még megjegyezni is nehéz volt. Szakmai dolgokban nyilván nem tudunk véleményt mondani, de ha magát a képernyős terméket nézzük, akkor Korom Gábor jobban működik a kamerák előtt, pörgősebb műsort csinál, kitölt minden rendelkezésére álló percet, simán lehetne ennek a műsornak az arca. Molnos sem ellenszenves, nem erről van szó, csak éppen sok az üresjárat, ha ő szerepel, kevesebb az egy percre jutó esemény, márpedig ez egy tévéműsor, személyiségekre épül, úgyhogy ez fontos szempont.

A bejátszások után a stúdióban ülő két szakértő kommentálja az eseteket, erről valahogy a Családi kör, meg a Jogi estek jutott eszembe, ott is volt kötelező stúdióbeszélgetés és tanulságlevonás. Ez nyilván a kévésbé látványos eleme a műsornak, és azokat érdekelheti, akik maguk is állattartók, vagy nagyon izgatja őket a téma. Szerencsére ezek a beszélgetések nem hosszúak, máris jön az újabb bejátszás. Az egyes páciensekhez egyébként időről időre visszamennek az állatpszichók, úgyhogy lehet követni, hogy van-e fejlődés.

Mielőtt teljesen elhülyéskednénk a dolgot, és úgy tűnne, hogy a műsor egy vicces reality olyan kutyatartókról, akikből bohócot csinál saját kutyájuk, tegyük hozzá gyorsan, hogy a műsorban van egy csomó problémás menhelyi kutya is, akikből ugye kedves emberek először idegroncsot csináltak, aztán eldobták szerencsétleneket, most meg állatvédőknek kell őket visszaszocializálni. Ezek nem túl vidám esetek, és az olyan seggfejekkel persze, akik sörétet lőnek a kutyájuk fejébe, ebben a műsorban nem is lehet elbeszélgetni, csak a végeredményt, a lelki sérült kutyát látjuk. Beszélgetni az ilyennel meg majd maximum a Radikális Állatvédők fognak saját realityjükben, de az más téma.

A műsor kéthetente péntek délutánonként fél három körül látható az m2-n HD-ben. Legközelebbi adás április 3. 14:20. Az epizódok megnézhetők a videótárban is, katt ide.