A Tv2 után a Viasat is belevágott a tévés pókerműsor műfajába, igaz, nekik nem jutott jobb sorsa érdemes nyugdíjas sanzonénekes (+ feleség) és hisztis viccesember sem, így ezt kompenzálandó a Unibet Pókermilliomos című műsorukba menten három műsorvezetőt is leszerződtettek, akik olyanok, mint a proverbiális három majom: az egyik nem lát (Pap Gergő), a másik nem hall (Majka) a harmadik meg nem beszél (OJ Sámson). Persze a műsor nem ettől lett jobb, mint a Tv2 nevetséges próbálkozása.

A póker olyan most nekünk, mint annak idején a bűvöskocka volt, lépten-nyomon üvöltik a jónépek, hogy ólin, bazmeg Pista, erre mit teszel te nyomorult, majd lecseng ez is, mint az összes hóbort, de addig mindent ki kell belőle facsarni, amit csak lehet. Pókerklubok alakulnak országszerte, az internetnek köszönhetően minden pattanásos kiskamasz kipróbálhatja milyen egyhavi zsebpénzét egy nyomorult ászpáron elbukni két perc alatt. A sporttévék profik versengéseit mutogatják a hajnali műsorsávban, a kertévék meg (főleg) celebekkel operálnak, mert valamilyen oknál fogva mi itthon úgy gondoljuk, hogy ha valaki ismert ember, akkor érdemes megmutatni, hogy kártyázik, mert biztos vicces is közben.

Ezzel az erővel persze azt is filmre lehetne venni, ahogy egy fitnesskirálynő versenyt kertészkedik egy bukott tévés producerrel, egy levitézlett "zenész" meg mindezt az utca népének közvetíti, Alexanda egy begóniával előrébb tart, mint András, de még hátra van a muskátli, lesz még itt izgalom. Ahhoz, hogy egy alapvetően statikus, a finom rezdülésekre fókuszáló tevékenység, a póker érdekes legyen, ahhoz az kell, hogy az asztal mellett egyéniségek üljenek, akik valami pluszt hoznak abba a meglehetősen egyhangú látványba, ahogy a tolakodó reklámfeliratok közé kicsapnak öt kártyát.

Az Unibet Pókermilliomos mint tévéműsor ott bukik el, hogy képtelen a játékot, illetve annak bemutatását a tévés közönségre szabni. Iszonyú unalmas azt nézni, hogy ott ül pár játékos az asztal mellett és unott arccal tologatja be egyhavi átlagfizetésünket egy kettes párra, közben meg azt mondja, hogy na akkor meglátjuk. Ez nem szórakoztató, nem kelti fel a néző érdeklődését, nem szeretteti meg vele a "sportágat", csak felkúrja az agyát. A képi megvalósításba is csúsznak hibák: a képernyő kétharmadát kitakarja a nyolcvanas éveket idéző grafika, középen meg ott egy delikvens feje nagytotálban, ahogy a fogát szívja, semmi dinamika, semmi interakció a versenyzők között, akik a Tv2 műsorától eltérően legalább tudnak játszani, és nem olyan tuskók, mint Mester Tamás volt.

A három kommentátor közül Majka az, aki azért ül ott, hogy magyarázzon, és bármennyire nem szeretjük az ózdi valóságshow-versenyzőből tévés prostituálttá avanzsált csávót, azt el kell ismerni, hogy amit mond, az nekünk, a laikusnak is érthető és világos. Menten fel is mentem az egyik online terembe a műsor után bukni egy pár forintot, mert azt hittem, már értek ehhez a játékhoz. (Nem értek.) Pap Gergő értetlenkedése egy ideig aranyos volt, aztán idegesítővé vált, az meg különösen, hogy amikor ők ketten beszéltek, akkor semmit nem lehetett hallani az asztal mellett folyó diskurzusból, ami azért sokkal érdekesebb, mint  az erőltetett poénok sorozata. Az is zavaró volt, hogy néha késett a grafika, és mire megmutatták mondjuk Rudolf Péter lapjait, már el is dobta azokat - arról nem is beszélve, hogy a parti vágása során kimaradt pár kör, így nem volt teljesen világos, hogy kinek éppen mennyi pénze van és hogy lett neki annyi.

Próbálkozni persze kell az ilyen rétegműsorokkal is, de valahogy lehetne neki egy normálisabb környezetet találni, és a műsorvezetők helyett jobb lenne, ha az asztalra koncentrálnánk. Nem ördöngősség ez, beágyazunk egy celebpókeres videót a minőségi tévéműsorok gyártásához nagyon értő amerikaiaktól, tessék tanulni belőle. Bár az is igaz, hogy a jelenleg rendelkezésre álló magyar celebállomány ennyire spontán vicces arcokat nem tud kiállítani.