Az esztéták is olvasnak blogokat, ezt onnan lehet tudni, hogy időnként pánikba esnek. A MÚOSZ sajtónapi ünnepségén elhangzott beszédében Szilágyi Ákos eltemette a sajtószabadságot. Ami annyira nem is vágna témánkba, ha Szilágyi nem az online nyilvánosságot, és a blogokat ostorozta volna a legjobban, habár a print média bulvárosodása is megkapta a magáét, a rohadék. A névtelenségen, meg a nickneveken való sopánkodást most hagyjuk, ez százszorosan kitárgyalt téma. Inkább lássuk ezt a mondatot:

"Ámde miféle morális súlyuk, politikai meggyőző erejük, foganatjuk lehet a mégoly hasonló szellemben megfogalmazott szavaknak ma egy blogban vagy az on-line sajtó totális nyilvánosságának magánönkény, üzleti-politikai magánérdek és kereskedelmi tömegkultúra uralta hálózati világában, abban az óceánban, amelynek hullámain szabad szó, megfontolt, bölcs beszéd, értékes vagy igaz információ együtt úszkál a csöppnyi tudástól kótyagosak zagyvaságaival, az ordenáré hazugságokkal, a kulturális szeméttel, a nyelvi ürülékkel és okádékkal."

Természetesen kiragadott mondatról van szó, nem árt a teljes szöveget elolvasni. Az utóbbi években sok ökörséget lehetett hallani itt-ott "médiaszakértőktől", hogy tilcsákbea Matulát, meg hogy a "szólásszabadság mítoszának újragondolása" (öööö, jut eszembe, hogy is állunk akkor a "szakmai és morális zülléssel", meg a "narcisztikus magamutogatással"?), ezekhez képest Szilágyi sajtónapi beszéde még a normálisabb fajtába tartozik, még át is érzi az ember a riadalmat.

A fönti idézettel, meg az egész szöveggel az az alapprobléma, hogy egy turmixgépbe vannak hányva a bloggerek, a kommentelők, a fórumozók, meg az online sajtó. De az azért kihámozható, hogy Szilágyi Ákos gondja valójában az, hogy bárki blogolhat, mások meg elolvassák. A névtelenséggel, az álarcokkal, és nicknevekkel biztos nem lehet baja, hiszen Almási Miklós professzor - szintén esztéta - női néven blogolgat. Csak Szilágyi szerint a sajtószabadság azért haldoklik, és a modern társadalom azért van "egyfolytában válságban", mert nem kizárólag Almási Miklósok blogolhatnak álneveken, hanem mindenki, azok is, akiknek Szilágyi szerint nagyon nem kéne.

Mi azért minimum kettéválasztanánk a blogokat és a cikkekhez, bejegyzésekhez kommentelőket. Ahol normálisan működik a moderálás, ott a kommenteket szűrni lehet, másrészt ha ostobának tartunk egy blogot, akkor nem kötelező olvasni (míg mondjuk, ha veszek egy print napi-, vagy hetilapot, akkor az olyan cikkekért is fizetnem kell, amelyek korrektek, és azokért is, amikért két nagy tockos járna a szerzőnek, nem pedig honorárium és egyetemi fokozat).

A "zagyvaságokról", amik együtt úszkálnak a "bölcs beszéddel" meg tök véletlenül egy nem is olyan régi vicces eset jutott eszembe. Három szerző az Élet és Irodalomban reagált TGM népszabis cikkére, merthogy "A Népszabadság olyan írást hozott le, amelyet mértékadó lap - legalábbis a civilizált világban - aligha jelentetett volna meg. (...) Ez a hangnem eddig más orgánumok privilégiuma volt, ám mostantól - úgy látszik - a nagy versenyfutásban a Népszabadság is fórumává vált az efféle hőbörgésnek. Ehhez nem szeretnénk asszisztálni." Szóval a kótyagos beszédhez nem kell fölmenni a netre, nem is kellett hozzá net soha, elég volt hozzá a nyomtatott média is bőven, hiszen TGM se ma kezdett publikálni.