Legalábbis a The Amazing Race című, amerikai reality-vetélkedő szerint, aminek vasárnapi adásában bepillantást nyerhettünk abba, hogy mit is gondolnak az erdélyiekről az amerikaiak. Maga a műsor, ha valaki nem ismerné, egy afféle Flúgos futam-80 nap alatt a Föld körül vegyesfelvágott, amiben 11 kétfős csapat elindul az USA-ból, körbemegy a világon, az egyes állomásokon (országokban) megállnak egy-egy feladatot végrehajtani, majd a szakaszok végén az utolsóként beérő páros kiesik. A fináléra ismét otthon, az USA-ban kerül sor, ide már csak két csapat érkezik meg, a győztes pedig egymillió dollárral lesz gazdagabb.

A jelenleg 14. évadát taposó reality nem tartozik a CBS legnézettebb műsorai közé, de az egyik legelismertebb, hiszen mióta a tévés Oscarnak számító Emmy-díjak között megjelent a reality-kategória, minden évben ők nyerték meg a díjat, maguk mögé utasítva a nézettségi listát évek óta vezető American Idolt, vagy a kilenc éve stabil top 20-as sorozatnak számító Survivort is. Ennek egyik okaként a kritikusok azt szokták felemlegetni, hogy miközben a versenyzők ellátogatnak egy-egy, amerikai szemmel mindenképpen egzotikusnak tűnő országba, az ott végrehajtandó feladatokon keresztül kvázi bemutatják a hely kultúráját, mert olyan dolgokat kell csinálniuk, amik "a helyiek mindennapos tevékenységeinek részesei" - ez az idézet a műsorban többször is elhangzik.

Addig, míg Indiában kelmefestéssel, Thaiföldön tuktuk-vezetéssel, nálunk pedig az egri várba felhurcolt ágyúgolyókkal illusztrálták (???) az ún. mindennapos tevékenységet, a hétvégi, romániai epizódban sikerült kiválasztani két olyan fasza kis sztereotípiát, ami alapján azért elég nehéz lenne Erdélyt belőni, még a világ dolgaira legendásan közömbös átlagamerikaiaknak is: vámpírokról és cigányokról volt szó az epizódban, mi ez utóbbival foglalkoznánk kicsit, mert Vlad Tepes kalandjait már kurvára unjuk.

A feladat az volt, hogy egy cigánytábor át kellett költöztetni A pontból B-be, lovaskocsikra pakolva minden ingóságot. A hülyeség csimborasszójaként a versenyzőknek nem csupán használt abroncsokat és üres sörösrekeszeket kellett felkínlódni a szekér platójára, hanem egy autó rozsdás karosszériáját is, ami előtt még mindig értetlenül állunk. Ki a jóisten és vajon miért mondhatta ezeknek az amerikaiaknak, hogy bárki, ha egy csepp józan esze is van, rozsdaette Dacia-kasznit tart a háza mellett? Mert jól néz ki?

Miközben a csapatok a pakolással voltak elfoglalva, a vágók a romák mindennapjait bemutató hangulatképekkel szórakoztatták a nézőket, volt itt fogatlan vénasszonytól a pálinkázó bajuszosig minden, a zene folyamatosan szólt, és táncolt mindenki, aki éppen nem ivott. A katarzis az egyik csapat táskájának elvesztésekor jött el, "ide tettem, ezek ellopták!" kiáltott fel a kockaállú fiú Los Angelesből, majd rohangászott fel s alá, miközben a romák egyre csak táncoltak, és segíteni senki nem volt hajlandó - persze az összes pénzt és a papírokat tartalmazó táska meglett később, de egy "bocsánat, nem vagytok tolvajok, én vagyok a fasz"-t csak megért volna a dolog.

Jó, nem vagyok naiv sem hülye, tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen műsornak nem az ismeretterjesztés a dolga, de akkor is: nem lehett volna valami olyan, tényleg Erdélyre jellemző tevékenységet találni, ami esteleg érdekes, értékes, és amiből valami meg is maradt volna a nézők emlékezetében a szekértáboron kívül? Mondjuk faragtak volna egy kopjafát, ott még vér is folyt volna az idétlenség következtében, az meg "good television". És egyébként is a romák sem pont úgy élnek ám Romániában mint ha a Borat második részét forgatnák nap mint nap.

A műsorral, illetve a "cigány" szó használatával (a roma helyett) nem mellesleg a National Geographic sem volt kibékülve, meg is szólaltattak egy texasi, roma származáskutató professzort ebben az ügyben.