A lassacskán befejeződő Battlestar Galactica készítői alaposan mellényúltak a hétvégi résszel, és sajnos egy legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek minősíthető epizóddal folytatták a történetet, ami egyébként nem lenne baj, mert becsúszhat egy-egy szarabb 45 perc bármikor (Denis Leary szerint akár egy évad is, lásd Rescue Me S4), de akkor, amikor már csak 4 epizód van hátra, és kismillió kérdésre keressük a választ, akkor nem lehet elkúrni 45 percet arra, hogy egy nő ideges. A kép után spoileresek leszünk.

Emelje fel a kezét az, aki nem tudta az epizód tizedik percében, hogy Caprica Six el fog vetélni! Komolyan mondom, aki csak egyetlen részt látott egy valamirevaló szappanoperából, az megírhatta volna az Ellen-Tigh-Caprica szerelmi háromszöget pont ugyanígy, még az instrukciókat is megadhatta volna a színészeknek (remegő száj, értetlen tekintet, sírós vetélés) - ez nem volt méltó a sorzathoz és a karakterekhez, arról nem is beszélve, hogy Ellen "szuperokos" Tigh skinjob atyaúristenből csináltak egy idegbeteg hisztis kurvát, aki a rég nem látott férjével lezavart kamatyolás után beszól, hogy "na kit dugtál meg, míg halottnak véltél? Áruld el nyugodtan, nem haragszom." Na persze.

Jane Espenson jó író, tisztelem-becsülöm a munkáját, de ez az epizód kurvára nem jött össze neki. Nem elég, hogy Ellen féltékenysége és Caprica Six vetélése olyan lett, amilyen (igaz, mint ahogy arra ez a blog felhívta a figyelmet, egy csomó mindent kivágtak az epizódból), a fenmaradó percekben azzal idegesítik az embert, hogy Adama a hajón kóborol, és nézi, ahogy cylonosodik a vén csataló - oké, vettük, elég lett volna egy ilyen snitt, a többi csak időhúzás volt. Aztán ott van az utolsó jelenet, amiben ugye Bill és Saul, a két régi harcostárs egymás vállán sír, előtte Adama meg alkoholistából gyógyszerfüggő alkoholistává avanzsál - ha az lesz a sorozat vége, hogy az admirális túladagolja magát és/vagy depressziós lesz az elnöknő halála miatt (mert azt nem fogják kihagyni, az kurvaisten), és nyom egy Duallát, akkor kitépem Ron Moore szakállát.

Baltar történetszála is érthetőbb lett volna, ha kiderül, hogy nem szimplán a háremét akarja felfegyverezni, hanem a lázadásban megcsappant létszámú tengerészgyalogosok hiányában nem létező helyi milíciát akar gründolni magának (illetve akar Chip Six, bárcsak tudnám, miért), hogy ne kelljen verekedni a kajáért és egy nő nyugodtan sétálgathasson Dogsville-ben anélkül, hogy meg akarnák erőszakolni. Mivel Moore ezeket a jeleneteket kivágta, így csak annyi maradt, hogy Baltar addig rágta Adama fülét, hogy az adott neki egy rakás nagy puskát, vaddöfakk?

Összeszedetlen volt a Deadlock, olyannak tűnt, mintha három-négy random történetszálat tettek volna egymás mellé, jusson belőle cylonos, meg adamás, meg baltaros is, oszt majd lesz valami. A Black Market volt az utolsó olyan rész, amitől nagyon ideges lettem, (illetve kifejezetten rühelltem azt is, amiben csak bokszoltak egyre) és akkor nem hittem volna, hogy pont 4 epizóddal a vége előtt fogok megint megharagudni a sorozatra. A jövő heti promó alapján javulás várható, legalábbis a válaszok szintjén (Starbuck, Boomer). Anders meg jobban teszi, ha elküldi Ellent az anyjába, ahogy magához tér.